Antóci Dorottyával, a Vígszínház frissdiplomás színészével előadás előtt egy órával találkoztunk a Pesti Színházban. Egy színész számára fontosak a színpadra lépés előtti percek és pillanatok. Ez a mostani járványhelyzetben különösen igaz, hiszen sokszor még ilyenkor sem tudni, vajon felgördülhet-e a függöny aznap este. Dorottyával többek között arról is beszélgettünk, hogyan éli meg ezt a bizonytalan időszakot, milyen érzések kavarognak benne a próbákon és az előadásokon ezekben a nehéz időkben.
Fotó: Bezzeg Gyula
- Vajdaságban, Zentán jártál gimnáziumba. Mi az a három dolog, ami eszedbe jut erről a városról?
Az első az a Tisza-part és a híd, azt a helyet nagyon-nagyon szeretem. A kollégiumi szobám és a zentai barátaim, akikkel a gimnázium alatt nagyon jóban voltam és szinte egy-egy utcára voltak a középiskolámtól.
Bach Katával, a Vígszínház fiatal színésznőjével egy kényszerpihenő alkalmával találkoztunk és beszélgettünk. A vírushelyzet miatt ugyanis a Pesti Színházban azon a hétvégén az Anna Karenina elmaradt. Kata, bár jelenleg az októberben bemutatásra kerülő Az apa című előadásban próbálja az egyik főszerepet, közönség előtt még nem léphetett ebben az évadban színpadra. Hogy hogyan hatott rá ez a színház és játék nélküli időszak? Többek között erről is mesélt a következő interjúban.
Bach Kata az Anna Karenina című előadásban / Fotó: Juhász Éva
Ódor Kristóffal, a Centrál Színház tagjával már több alkalommal olvashattak interjút a Színházi 10 perc blogon. Azokból a beszélgetésekből is kiderült, hogy Kristóf mennyire kreatív, sokoldalú és aktív, ennek köszönhetően nagyon pörgős hétköznapokat él. Ezért többek között kíváncsi voltam arra, hogyan élte meg azt, hogy egyik pillanatról a másikra, bizonytalan időre, abba kellett hagynia a játékot színházban, filmsorozatban.
Fotó: Köő Adrien
Szabó Sebestyén László a Nemzeti Színház Junior Príma díjas színművésze, ha nem játszik, akkor zenél vagy verset ír. A nyár folyamán pedig első rendezését is láthatja majd a közönség. A gödöllői Művészetek Házában Tamási Áron Énekes madarát viszik majd színre.
Fotó: Tokár Tamás
- A leállás után, most újra próbálsz…
Igen. Barátaimmal és kollégáimmal Tamási Áron Énekes madár című darabját állítjuk színpadra a gödöllői Művészetek Házában. A szereplők Katona Kinga, Barta Ágnes, Szász Júlia, Szűcs Nelli, Mészáros Martin és Bordás Roland a Nemzeti Színházból, K. Kovács Tamás a székesfehérvári Vörösmarty Színházból és Vrabecz Botond, aki idén végzett Moszkvában, a MHAT-on. A bemutató augusztus 21-én 19 órától lesz.
A rakodópart alsó kövén ültünk Mészáros Blankával, akivel míg néztük, hogy úsznak mellettünk a hajók a Dunán, arról beszélgettünk, milyen változásokon ment keresztül Blanka a legutóbbi 2018-as találkozásunk óta. Pályájában talán most a legnagyobb változás az lesz, hogy a 2020/21-es évadot már a Radnóti Színházban kezdi. Hogy mi vezette el ehhez a döntéshez? Többek között erre is választ adott a következő interjúban:
Fotó: K. Kovács Ákos
Bárnai Péter színésszel még márciusban találkoztunk volna, hogy beszélgessünk színházról, filmről, filmsorozatról. Sajnos ez akkor a vírushelyzet miatt nem valósulhatott meg, ezért egy kisebb csodaként éltem meg, hogy most ez az interjú létrejöhetett. Így beszélgetni tudtunk többek között Madarász Isti új mozifilmjéről, az Átjáróház-ról, melyben Péter alakítja majd az egyik főszereplőt, valamint a Bátrak földje filmsorozatról és a Dekameron 2020 című online előadásról is.
Fotó: Balázs István Balázs
Tóth Andrással igazán stílusosan, egy Cseh Tamás dalt idéző felhőszakadásos, jégesős fülledt, nyári napon találkoztunk. András amellett, hogy a Vígszínházban szerepel például A Pál utcai fiúk, a Kinek az ég alatt már senkije sincsen, a Lóvátett lovagok, a Baal vagy A nagy Gatsby előadásokban, egy önálló esttel is bemutatkozik majd, ahol Cseh Tamás Mélyrepülés című dalait és a köré írt történeteket félig színházi, félig koncert formában teszi újra élővé. Többek között erről is beszélgettünk.
Fotó: Köő Adrien
Minden évben Április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a Magyar Költészet Napját. Ilyenkor levesszük szeretett versesköteteinket a polcról, és kedvenc költőinkkel együtt ülünk fel az érzelmi hullámvasútra. De vajon kinek mit jelent a vers? Hogyan érdemes verset olvasni? Miért érdekes külön a vers és a versmondás? Mire való a lírai költészet? Ezekre a kérdésekre együtt kereshetjük a választ a VerShaker csapatával. A Magyar Költészet Napján induló YouToube csatorna ötletgazdájával, művészeti vezetőjével, Zoltán Áronnal a Vígszínház Junior Príma Díjas színészével beszélgettem.
Készítette: Lakatos Péter
Rendhagyó videóperformansszal ünnepli március 15-ét 139, az ország legkülönbözőbb színházaiból és társulataiból összegyűlt fiatal színész.
Így gondolkodnak projektjükről:
“Jó néhány héttel ezelőtt összegyűltünk páran, fiatal színészek, és elkezdtünk gondolkodni azon, hogyan tudnánk megmutatni, hogy mi hogyan is gondolunk március 15-ére. Az alapvető élményünk az volt, hogy ez is, mint sok más téma, elsősorban személyes jellegű, és csak utána nyerhet társadalmi jelentőséget, de semmiféleképpen sem aktuálpolitikai színtéren.
Először magunkban kell megvizsgálni, hogy mi a kapcsolatunk a magyarságunkkal, hazaszeretetünkkel, összetartozás-élményünkkel, és csak utána tudjuk szabadon, emelt fővel ünnepelni a múltbeli hőstetteket. Ebből született egy videóperformansz, amiben meglepő, szubjektív irányból, József Attila A Dunánál című versén keresztül közelítünk a március 15-i eseményekhez. Mindegy, hogy 1848-at, 1936-ot vagy 2020-at írunk, a magyarság története itt és most, bennünk válik jelen idővé. Most dől el, hogy a múlt eseményei a gyűlölködést és a belső viszályokat erősítik, vagy a belőlük szerzett tanulságok alapján tudunk ügyesebbek is lenni. Időközökben egyre többen csatlakoztak hozzánk, és a projektben végül közvetlenül vagy közvetve 139 fiatal színész vett részt: szabadúszók, vagy az ország legkülönbözőbb színházainak társulati tagjai. A most megosztott videót egy néhány tagú önkéntes stáb segítségével hoztuk létre, nulla forint költségvetésből.
A költészet a mindenkori jelen pillanatról szól. Személyesen. A legerősebb kötelék az emberek között, mert egyszerre képes mindenkinek egyaránt személyessé válni. A koronavírus terjedésének idején, amikor újra kell gondolnunk a közösségben betöltött helyzetünket, mi a költészet erejével hirdetjük az összetartozást, és azt, hogy a legnagyobb feszültségben is képesek vagyunk szeretettel gondolni a másikra.
Tisztelettel megkérjük a sajtóban dolgozókat, hogy ha bármely portál megosztaná a videónkat, a fentebbi szöveget teljes terjedelmében közölje, és ne emeljen ki neveket az alkotók közül, mert ez ellentmondana az eredeti célunknak, és a projekt szellemiségének.
Kitartást, türelmet és együttérzést kívánunk mindenkinek!”
A projektben résztvevő színészek:
Ábel Stella, Alberti Zsófi, Antóci Dorottya, Bach Zsófia, Bajor Lili, Ballér Bianka, Bán Bálint, Bánky Sára, Barna Lilla, Barna Zsombor, Bárnai Péter, Bartos Ági, Benedek Dániel, Benkó Bence, Berényi Nóra Blanka, Bergendi Barnabás, Bodoky Márk, Boros Anna, Borsányi Dániel, Borsi- Balogh Máté, Brasch Bence, Cilicze Márta, Czvikker Lilla, Csapó Attila, Dékány Barnabás, Dér Mária Marus, Dino Benjámin, Dobó Enikő, Ember Márk, Fábián Péter, Fábián Szabolcs, Feczesin Kristóf, Fekete Edda, Fekete Gábor, Földesi Ágnes Villő , Gaál Dániel, Georgita Máté Dezső, Gilányi Fanni, Gombó Viola, Gonda Kata, Hajdu Péter István, Hajdu Tibor, Hajdú-Sobor Csaba, Hajmási Dávid, Hartai Petra, Helvaci Ersan David, Herczegh Péter, Herman Flóra, Hermányi Mariann, Hojsza Henrietta, Horkay Barnabás, Horváth Julianna, Horváth Szabolcs, Ifj. Vidnyánszky Attila, Jászter Fanni, Józsa Bettina, Kazári András, Kenderess Csaba, Kenéz Ágoston, Király Dániel, Király Orsolya, Kókai Tünde, Koltai-Nagy Balázs, Kónya Merlin Renáta, Koroknai Sándor, Kovács Domokos, Kovács Tamás, Kovács Vecei Fanni, Krausz Gergő János, Krisztik Csaba, Kurta Niké, Lábodi Ádám, Ladányi Júlia, Lengyel Benjámin, Márfi Márk, Medveczky Balázs, Messaoudi Emina, Mészáros Blanka, Mészöly Anna, Móga Piroska, Molnár Áron, Molnár G. Nóra, Mucsi Kristóf, Nádas Gábor Dávid, Nagy Pèter István, Nagyabonyi Emese, Nagy-Bakonyi Boglárka, Oláh Dóra, Orosz Csenge, Osváth Judit, Pájer Alma Virág, Pálóczi Bence, Pálya Pompónia, Papp Endre, Patkós Márton, Péteri Lilla, Pilnay Sára, Piti Emőke, Prohászka Fanni, Rábaközi Gergő, Rada Bálint, Rujder Vivien, Sebestény Jakab, Siflis Anna, Sodró Eliza, Somhegyi György , Staub Viktória Judit, Sütő András, Szacsvai István, Szakács Hajnalka, Szántó Balázs , Szász Júlia, Szegvári Júlia, Szekeres Máté, Székhelyi Dániel, Sziládi Hajna, Szilágyi Csenge, Sztarenki Dóra, Takács Zalán, Tary Patricia, Tolnai Klára, Tóth András, Tóth Mátyás, Tóth Szilvia Lilla, Tóth Zsófia, Tóvaj Ágnes, Törő Gergely Zsolt, Urbán-Szabó Fanni, Vadász Krisztina, Varga Ádám,Varga Bori, Varga Fekete Kinga, Vecsei H. Miklós , Veszelovszki Janka, Viktor Balázs, Vincze Erika, Wunderlich József, Zoltán Áron, Zsigmond Emőke
Forrás: Színház Online
Náray Erikát a színház, a zene, és a filmek szerelmeseinek sem kell bemutatni, hiszen számtalan színházi és szinkron szerepen, koncerten van már túl. Jelenleg a Zsidó Művészeti Napok keretein belül egy újabb zenei projekten dolgozik. Erikával a készülő bemutatóról, a színház és a zene szeretetéről, s a szinkronról is beszélgettünk.
Fotó: Oleg Boriszov
- Emlékszel arra a pillanatra, amikor a művészeti világ sokszínűsége megérintett?
Azt szoktam mondani, hogy vannak azok, akik meg tudják határozni ezt a pillanatot és tudják egy élményhez kötni. Vannak akik gimnazista korukban jönnek arra rá, egyfajta közegben, hogy őket ez érdekli, mármint a színház, a zene, vagy otthonról hozzák a családból. S vagyunk mi, akik egész egyszerűen azt valljuk, hogy nem tudunk mást csinálni csak ezt, mert ez egy belső kényszer. Föl sem merül, hogy mással foglalkozz, mert ez az, amitől létezni tudsz. Ez az én terápiám, ez a munkám, az életem. Ez nem azt jelenti, hogy csak a szakmámmal foglalkozom, sőt igyekszem nagyon radikálisan kilépni egy csomószor ebből a történetből, mert különben megbolondulnék, de alapvetően a főcsapás mindig ez volt, és valószínűleg ez is marad.
„Ezt nem lehet kikapcsolni, ez egy életforma” véli Elek Norbert zongoraművész, zeneszerző, hangszerelő a zenéről, melyben benne él, nap mint nap. Ha hall egy dallamot, egyből azonosítja, hogy zeneileg mit jelenthet ez számára. Sokat elárul Norbert stílusáról és zenei érzékenységéről az idén februárban négy Oscar - díjat kapott Élősködők című film zenéje is, melyet ő hangszerelhetett.
Réti Nórával egy napsütötte délelőttön találkoztunk Budapest belvárosában. Még le sem ültünk, már megkezdtük a beszélgetést színházról és műsorvezetésről, amit egy fánk és kávé mellett folytattunk tovább. Nórival a nézők a Petőfi TV Én vagyok itt című műsorában, színházban pedig a Kecskeméti Katona József Színházban, valamint a Vígszínházban találkozhatnak.
Fotó: Papp Endre
Csiby Gergellyel, egy rohanós hétköznap délután találkoztam, mégis jutott idő arra, hogy beszélgessünk nem csak előadásokról, hanem érzelmekről, emberi kapcsolatokról, szituációkról. Mindezt különösen a Rózsavölgyi Szalonban nemrég bemutatott Végszó című előadása kapcsán tettük.
Fotó: Juhász Éva
Bacsa Ildikó színésznő, pályája kezdete óta aktívan részt vesz minden olyan kezdeményezésben, ami segíthet közelebb hozni a nézőkhöz a színházat vagy a filmet, legyen szó egy új előadás, vizsgafilm létrehozásáról, vagy egy társulat megalakulásáról.
Fotó: Wohlmuth Klaudia
Adott egy igazán összetett személyiség és hozzá egy olyan pálya, ahol ennek a nem hétköznapi személyiségnek tere és lehetősége van arra, hogy a zene, mozdulatok, gesztusok által őszintén vallhasson magáról, akár ezer ember előtt is. A Vígszínház Junior Príma-díjas tagjával, Zoltán Áronnal beszélgettem.
Fotó: Dömölky Dániel
Egyediség és innováció, elsősorban ezek jellemzik Rofusz Kinga képi világát, legyen szó illusztrációról, vagy mozgóképről. De hogy hogyan kell elképzelni az innovációt az illusztrációnál, és mi adhat inspirációt egy - egy könyv képi világának megszületésénél, arra kerestük a választ.
Megvan a 2019-es Színházak Éjszakája részletes programja:
ÁTRIUM: 17:30-18:30
ÍGY NÉZTEK TI – A NÉZŐ ÉS A SZÍNHÁZ TALÁLKOZÁSA
Válogatás az Átrium kétévadnyi ügyeleti naplójának legjobb bejegyzéseiből.
Budapest Bábszínház:
11:00-17:30
SZÜLETÉSNAPI KÉSZÜLŐDÉS: 70 ÉVES A BÁBSZÍNHÁZ
Díszítsük fel közösen a színházat! Kézműves foglakozások gyerekeknek.
13.00–13.45 13.30–14.15 14.00–14.45 14.30–15.15 15.00–15.45 15.30–16.15 16.00–16.45 16.30–17.15 17.00–17.45 17.30–18.15
KULISSZAJÁRÁS ÉS JÁTÉKOS BÁBTÖRTÉNET
Vitéz László megszökött! Visszarepült az időben a Bábszínház múltjába. Ahhoz, hogy este felléphessen a nyílt próbán,vissza kell hozni őt egy időgép segítségével. Az egyes állomásokon különböző feladatokat teljesítenek a kulisszajáró csoport tagjai, és segítenek megtalálni Vitéz Lászlót.
Budapesti Operettszínház:
19:00-20:00
BACKSTAGE PROGRAM
Betekintés a kulisszák mögé 2 csoportban, Somogyi Szilárd rendező és Tucker András játékmester vezetésével
20:30-22:30
OPERETT-MUSICAL À LA CARTE
Gálaműsor a Budapesti Operettszínház társulatának közreműködésével, rendező: Somogyi Szilárd.
“Te mit viszel magaddal?” Ez a mottója az idei, nyolcadik Színházak Éjszakájának, amely során 34 teátrum várja izgalmas, csak ezen az estén látogatható programjaira a karszalaggal rendelkező nézőket. 2019-ben a Magyar Dráma Napján, vagyis szeptember 21-én, szombaton lehet majd versenyt futni az idővel, és minél több színház eseményén begyűjteni az élményeket.
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen szeptember 1-jén megtartották a tanévnyitó ünnepélyt, melyen 128 elsőéves hallgató letette az esküt.
Az Ünnepi Könyvhéten 2019-ben is átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat, ahol a szakmai zsűri Holló Katinak ítélte oda az „Év Illusztrátora” díját, melyet Rigó Kata Azt mondták, válnak című könyvének illusztrálásáért nyert el. Ennek kapcsán beszélgettünk többek között a gyermekkönyvekről, az illusztráció fontosságáról, a válás feldolgozásának folyamatáról.
- Gyermekkorodban melyik volt az a könyv, amelynek a látványvilága elvarázsolt?
A legelső könyv, amit olvastam hét éves koromban a Tom Sawyer volt és a Huckleberry Finn, Kass János illusztrációival. Rengeteg nagyon jó könyv volt akkoriban, Weöres Sándornak a verseit olvastam, Hincz Gyula nagyon jó illusztrációival. Nekem ez a kettő, a szöveg és a kép mindig összetartozott. Egy bizonyítványosztáson kaptam ajándékba a Sárkányos mese igazából című könyvet, amit Bányai István illusztrált. Ez tetszett a legjobban, annyira lazák és szellemesek a rajzai.
- A szöveg, vagy az illusztráció ragadott meg elsősorban?
Nagyon sokat olvastam és először nagyon zavart, hogy nincs illusztráció egy könyvben, aztán pedig magával ragadott a szöveg. Alapvetően vizuális típus vagyok, ezért amikor beszélek sokszor képekben fogalmazok. Így gondolkodom, és amikor bármit olvasok, akkor rögtön megjelennek a képek a fejemben, és ugyanúgy ez visszafelé is működik, hogy ha egy képet látok, akkor rögtön egy történet jut eszembe, meg ami mögötte lehet.
- Olykor sok lépcső vezet el, egy dolog létrejöttéhez, te hány képzeletbeli lépcsőfokot másztál meg mire az illusztrálásig jutottál?
Textiltervezőként végeztem az iparművészetin, mint szövött anyagtervező. A diplomamunkám textil- és papírlámpa volt, terveztem már csempét, gyártottam plüsskamiont, most pedig tanítok. Ebből is látszik, hogy, egyszerre és egymás után is sokszor különböző dolgokat csinálok, szóval lehet, hogy nem feltétlenül egy irányba haladok.
Mert akkor az áttetszőség érdekelt, úgyhogy függönyöket meg lámpákat készítettem.
- Mi az, ami mégis az illusztrálás felé vezetett?
Öt évvel ezelőtt gyerekeknek mindenféle textil tárgyat meg játékot kezdtem el készíteni Brumilla néven. Tulajdonképpen már ezekre is képeket csináltam, amikről történeteket lehet mesélni, meg el lehet játszani.
- A 2019-es Ünnepi Könyvhéten átvehetted az Év Illusztrátora díjat, melyet Rigó Kata, Azt mondták, válnak című könyvének illusztrálásáért ítélt oda neked a szakmai zsűri. Hogyan zajlott a közös munka ?
A Pagonynak volt egy pályázata, az Aranyvackor. 2014-ben az volt a témája, hogy rázós ügyek. Gondoltam, hogy a válás az annak tekinthető, és én is éppen ilyen helyzetben voltam. Akkor megkértem Katát, mert szeretem, ahogy ő mesél, az empátiáját, a humorát, meg a történeteit is, hogy írjon egy szöveget, amit illusztrálhatok. A mű meg is született, csak a Pagony végül visszadobta a pályázatunkat, amitől nem csüggedtünk, mert úgy éreztük, hogy legalább elkezdtünk valamin gondolkodni, ezáltal valami elkezdődött.
- Hogy lett ebből mégis könyv?
A textiltárgyaim odakerültek a Betűtésztába is és a könyvkiadó vezetője, Enner Patrícia meglátta az oldalamon az egyik illusztrációt ebből a könyvből és mikor elolvasta a történetet, nagyon szíven ütötte és aztán azt mondta, csináljuk meg.
- Akkor neked ez egy feldolgozást segítő dolog is volt…
Igen, bár az a helyzet, hogy tulajdonképpen 2017-ben az NKA támogatásával kezdtük el teljesen elkészíteni a könyvet, akkor nekem már azért volt egy rálátásom erre a dologra. A szöveg nem a felnőttek, hanem a gyerek nézőpontját tárja az olvasó elé. Szerintem pont azért jó ez a könyv, mert a gyerekeknek és a szülőknek is szól. Amikor a szülő egy ilyen helyzetben van, akkor a saját érzelmeivel van elfoglalva, mert amikor valakinek valamilyen lelki vagy fizikai fájdalma van, akkor nehezen tud fogékony lenni a másokéra. Közben meg a gyerekeknek is ugyanúgy megváltozik, felborul az életük, egy csomó mindent fel kell dolgozniuk, és újra kell értékelniük. Rengeteg nehézséget élnek át ők is ebben a változási folyamatban, miközben a mindennapi életük robog tovább. Ezáltal az illusztrációk készítése közben, én azt dolgoztam fel, hogy a gyerekeim mit élhettek át a válás során.
- Ezek szerint, a könyvetek tele van kérdőjelekkel…
Annyira rövid tömör szöveg, hogy szerintem képtelenség ennek a helyzetnek az összes részletére kitérni, de a kérdésfeltevésre jó. A legfontosabb érzéseket vagy helyzeteket, amelyek egy ilyen esetben egy gyerekkel történnek, azokat veti fel ez a könyv. Például azt hogy a gyerek lojalitás konfliktusba kerül, hogy apa vagy anya között választania kell, vagy a bűntudat és szomorúság érzése amiatt, hogy ennek a helyzetnek a kialakulásáról esetleg ő tehet. Arra jó ez a könyv, hogyha a szülő és gyerek együtt nézegeti és olvassa, akkor rájöjjön, hogy ja, tényleg veled, velem is ez volt, és ezt érezhetted, éreztem és ez miért is volt, ez elindíthat egy könnyítő beszélgetést közöttük.
- Ez a könyv nem csak azoknak jó, akik egy válási folyamaton már keresztül mentek, hanem azoknak is, akinek a környezetében zajlik vagy zajlott már válás…
A Betűtésztában mesélték, hogy egy kisfiú lapozgatta, a frissen megjelent könyvet, és bár nem volt érintett a témában, szerette volna megvenni, mert érdekelte, hogy azok a barátai, akiknek elváltak a szülei, mit éreznek, hogyan élik át ezt a helyzete. Örülök, ha ebben is segíthet ez a könyv.
- Van olyan téma most, ami annyira izgat téged, hogy újabb könyv szülessen?
Azt hiszem a család elég sok témát ad, nemcsak akkor, ha felbomlik, hanem amikor új családtag, kistestvér érkezik. Az is érdekes, hogy milyen konfliktusok vannak egy nagy családban a testvérek között. Ezzel is izgalmas lenne foglalkozni.
Kívánom, hogy ez a könyv létrejöjjön, hogy másoknak is tudjatok ezáltal újra segíteni…
Pifkó Szera
Lévay Viktória színésznővel a Játékszínben találkoztam, ahol a színházi munka sajátosságairól, örömeiről, esetleges nehézségeiről, valamint a jövő évad terveiről beszélgettünk.
Fotó: Juhász G. Tamás
- Beszélgetésünkre egy edzőteremből érkeztél. Milyen sporttal tartod magadat kondícióban?
Számomra az a sport, amikor az ember rendszeresen eljár legalább heti háromszor mozogni. Sajnos nekem nem sikerül ezt betartanom, mert az időbeosztásom és az élet más tempót diktál, de szeretek és szoktam futni, valamint nemrégiben rátaláltam az infrabiciklire. Alapvetően nem hiszek az éppen felkapott, csodát ígérő sporteszközökben. Inkább a futásban, meg a munkában hiszek, szerintem akkor lehet fogyni vagy formában maradni, ha azért megdolgozunk. De az is igaz, hogy eljön az a kor az ember életében, amikor megpróbálja a különböző technikai lehetőségeket mégiscsak igénybe venni. Van egy nagyon kedves barátom, Tomán Szabina, aki diétás programmal foglalkozik és segít abban is, hogy a legújabb gépek segítségével, hogyan hozzák ki magukból a hölgyek a legtöbbet. Így már a Legénybúcsú bemutatója előtt, a próbafolyamat kezdetén elkezdtem infrabiciklizni, hogy formába hozzam magam, mert mégiscsak egy szál kombinéban szaladgálok a színpadon, két igen csinos kolléganővel - Bálizs Anettel és Kovács Gyopárral.
Legénybúcsú / Fotó: Juhász G. Tamás
Az idei évben Jászai Mari-díjat kapott Szente Vajkkal a Játékszínben találkoztam, ahol aznap este az általa írt és rendezett Legénybúcsú című előadást nézhette a közönség. Írásról, rendezésről, a zenés színház újításairól beszélgettünk.
Legénybúcsú - Fotó: Juhász G. Tamás
A TÁP Színház legújabb előadását, Anonyma: Egy nő Berlinben című történelmi monográfia ihlette, amely egy harmincas évei elején lévő értelmiségi nő naplójegyzeteiből áll össze. Az író szikáran, önsajnálat nélkül, sőt, humorral, megdöbbentően modern nyelven, a háborús hétköznapokra fókuszálva meséli el az 1945. április 20. és július 22. között történt berlini eseményeket, amikor a Vörös Hadsereg tömegével erőszakolta meg a városban maradt német nőket. A monodrámát, ami az Anonyma/ Nő háborúban címet viseli Törőcsik Franciska főszereplésével láthatja a közönség. Az előadás megszületéséről beszélgettünk a főszereplővel.
- Voltál már Berlinben, és ha igen, milyen benyomásaid voltak a városról?
Voltam és nagyon jól éreztem magam ott. Berlin nagyon rám talált. Szeretem azt a hozzáállást, ami ott van. Nyitottság jellemzi azt a várost, úgy éreztem, nagyon keményen dolgoznak azon, hogy elfogadóak legyenek, és ez érződik minden szegletéből. Ott az ember nem engedhet meg magának egy társaságban olyan kirekesztő mondatokat, amik gyakran röpködnek Magyarországon, és csak ámul az ember. Sok olyan ember jött szembe az utcán, akivel szívesen leültem volna beszélgetni.
Igazi filmbeillő időjárás uralkodott azon a májusi napon, amikor Kerekes Vicával találkoztam. Miközben kint az eső függönyszerűen esett, mi egy-egy pohár rózsavizet kortyolva beszélgettünk filmről, filmszínészetről és tanításról, mert Vica májustól a Lumiere Filmiskolában tanít.
Fotó: Petra Klačkovà
Kovács Gyopár először egy tehetségkutató műsorban tűnt fel, majd a Pesti Magyar Színház színpadán láthatta őt újra a közönség. Azóta is sok feladat találja meg, májustól a Játékszín legújabb előadásában, a Legénybúcsúban alakítja majd Daisy szerepét. Az elindulásról és az új előadásról beszélgettünk…
Legénybúcsú - Fotó: Juhász G.Tamás
