Réti Nórával egy napsütötte délelőttön találkoztunk Budapest belvárosában. Még le sem ültünk, már megkezdtük a beszélgetést színházról és műsorvezetésről, amit egy fánk és kávé mellett folytattunk tovább. Nórival a nézők a Petőfi TV Én vagyok itt című műsorában, színházban pedig a Kecskeméti Katona József Színházban, valamint a Vígszínházban találkozhatnak.
Fotó: Papp Endre
- Decemberben mutattátok be a Kecskeméti Katona József Színházban a Jelenetek egy házasságból című darabot...
Mi nem az eredeti verzióját csináltuk meg Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című filmjének. Itt szó szerint kell venni a címet, mi tényleg jeleneteket mutatunk be, egy házasságból. A miénk nem egy lineárisan haladó előadás, mert az eredeti műnek a jelenetei össze-vissza lettek keverve azért, hogy ne arról szóljon a történet, hogy van egy szuper szerelem, ami menet közben sajnálatos módon tönkrement. Mi azt mutatjuk be, hogy ez a házasság alapjaiban el volt rontva, a szülői mintáknak köszönhetően. Lehet, hogy benne vagy egy kapcsolatban már tíz éve, de hoz az élet egy új szituációt, amire csak egyetlen sémád van, mert csak egyetlen helyzetben találkoztál már ilyennel, a szüleidnél. Ezért elég valószínű, hogy te is úgy fogsz, hasonló helyzetben reagálni annak ellenére, hogy hajlamosak vagyunk arra, hogy azt mondjuk, mi biztos nem úgy fogjuk ezt csinálni, mint a szüleink.
- Milyen különlegessége van még ennek az előadásnak?
Ezt az előadást négyen játsszuk, mert a rendező szerette volna megjeleníteni a fiatal és az idős házaspárt is. Ezért filmszerűen egymásra vannak vágva a jelenetek, tehát egyszerre jelenítjük meg egy térben, a fiatal és az idős házaspárt.
- Ez az előadás egy kapcsolat magasságait és mélységeit is bemutatja, ezért adódik a kérdés, hogy a próbafolyamatban segítségetekre volt-e esetleg pszichológus, hogy könnyebben tudjátok megjeleníteni ezeket a helyzeteket?
Ebben a darabban nem kell azt forszírozni, hogy hasson a lelkedre, mert ez mindenkit megérint valamilyen szinten. Bár pszichológust nem vontunk be az előadás létrejötte során, de Réczei Tamás, rendező szerencsére olyan színházi szakember, aki nagyon jól tud és szeret is elemezni. Rengeteg pszichológiai jellegű elemzés is volt a próbafolyamat ideje alatt.
- Beszéltünk a mintákról melyeket otthonról hozunk, amiket szüleink mutatnak nekünk. Ezek nem csak a magánéletünket alakíthatják, de a munkánkban is meghatározóak lehetnek. A pályád alakulásában mennyire játszottak szerepet ezek a minták?
Az, hogy én színházzal vagy bármi művészeti dologgal kezdjek el foglalkozni, az otthon nagy meglepetésként hatott. Az eleje volt nehéz, hogy első gyerekként megharcoljam ezt a dolgot, hogy márpedig én a színpadon vagyok boldog. Amikor színpadon vagyok, vagy műsorvezetőként a kamera előtt, akkor ezek nekem olyan energiákat adnak, amiket nem kapok meg sehol máshol, és nagyon jó dolgokat szabadítanak fel bennem. A szüleimtől ezek távol állnak, mert édesanyám logopédus egy óvodában, az édesapám pedig informatikus.
- Ez a harc és küzdelem végigkísér mind a mai napig?
Igen, mert amivel a legjobban meg kell harcolnom az az, hogy mind a mai napig általában mást gondolnak rólam az emberek ahhoz képest, mint amilyen vagyok. Ezt most már számtalan helyzetben tapasztaltam. Mivel ennek már egy ideje tudatában vagyok, körülbelül a Megasztár óta, ezért keresem azokat a helyzeteket, amik esélyt sem adnak a másiknak arra, hogy másmilyennek gondoljon, mint amilyen vagyok. Azt tapasztalom, hogy hiába vagy önazonos, az emberek nem kíváncsiak arra, milyen vagy te igazából, hanem kicsit becsukott szemmel, befogott füllel, ők már eldöntik rólad előre. Az emberek nem kíváncsiak a másikra és ez engem nagyon bánt, és pont ezért keresem az életemben is azokat az embereket, azokat a munkahelyeket, ahol kíváncsiak. Azért is nagyon örülök annak, hogy most Kecskeméten vagyok, mert ott azt tapasztaltam, hogy kíváncsiak lettek rám. Értékelni kell, hogy ott akarnak nekem feladatokat adni, és azt érzem, hogy ott ezért tudnak működni a dolgok, mert nagyjából látják, hogy milyen vagyok, és nem valamilyennek képzelnek. Én nagyon bízom abban, hogyha az ember a munkáját a legjobb tudása szerint csinálja, őszinte lelkesedéssel és szenvedéllyel, akkor az valószínűleg azért jól fog elsülni és meg lesz a gyümölcse.
Fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház/ Hamlet
- Ezt a figyelmet a televíziós interjúidnál is tapasztalni az Én vagyok itt című műsorban…
Ez azért is van így, mert én is ezt várnám el, ha engem kérdez valaki, és ezt tartom természetesnek. Máshogy nem látom értelmét ennek a műsorvezetésnek. Amúgy nem titok, hogy mi kapunk egy adásmenet kártyát, amin fel van írva minden riporthoz öt – hat kérdés, ami tulajdonképpen egy mankó, amiket kérdezhetünk. Ha annak a mentén haladok, akkor is egy nagyon jó informatív beszélgetést tudok csinálni. Sokszor ez is szokott történni, mert nagyon jó kérdéseket írnak a szerkesztőink, de szerintem akkor lesz ez egy beszélgetés, hogyha arra reagálok, amit a másik mond, és ezen legtöbbször nem lepődnek meg a riportalanyok, hanem ezáltal az őszinte emberi oldalukat tudják megmutatni, és nem valamilyennek akarják magukat láttatni. Ezt általában észre sem veszik, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek formális beszélgetéseim, nem az van, hogy profi vagyok és mindig tudok egy felszabadult dolgot csinálni. Még nem vagyok profi, de szeretném a lehető legjobban csinálni, ahogy éppen ma tudom, és természetesen, hogyha ma hibáztam, abból holnapra valamit szeretnék leszűrni és változtatni.
- A munkában és a magánéletben is fontos a fejlődés …
Azt hiszem ez az izgalmas az egészben, hogy hogyan tudsz te mindig fejlődni és ez az egész életben a csodálatos, hogy mindig tudsz változni. Annyira utálom, hogy az emberek szeretnek beskatulyázni. Minden ember képes a változásra, hogyha nyitott önmagára és a változásra. Én tapasztalom ezt magamon. Annyit változtam, akár fél évvel ezelőtthöz képest is. Csomó minden történik, azok csak hatással vannak az emberre. Ezekből tanulsz valamit, ezért jók a kudarcok, meg a csalódások, akár emberekben, akár helyzetekben, mert a rossz után valami nagyon jó fog történni. A csalódás is ad valami fura energiát, ami nagyon rossznak érezhető energia, de az egy nagy energia, amit ha átforgatsz, akkor valami nagyon jóba tudod átforgatni. Az pedig egy olyan katartikus élmény, mint a színpadon egy jól sikerült előadás, vagy a tévében egy jól sikerült interjú.
Pifkó Szera
