Józan Lászlóval, a Vígszínház Junior Príma díjas színészével már januárban olvashattak egy interjút itt a Színházi 10 percen. A vírushelyzet miatt, akkor csak online keretek között tudtunk találkozni, ezért úgy gondoltam most, hogy már a korlátozásokat feloldották személyesen is megkérdezem Lacit, hogyan élte meg ezt az időszakot. Milyen lesz a nyara és milyen munkák és lehetőségek várnak majd rá a következő színházi évadban.
Fotó: Emmer László
- Június 1-jén a XIII. kerület fejlődése érdekében végzett kiemelkedő szakmai tevékenységedért „Polgármesteri Dicséret” elismerésben részesültél, amihez szívből gratulálok! Miért tartod fontosnak, hogy aktívan részt vegyél a kerület életében?
Bár én egy másik kerületben élek, de a Vígszínház, ahol immár tizenhárom éve társulati tag vagyok, a XIII. kerületben van. Az itt lakók közvetlensége és nyitottsága miatt, a fővárosnak ez a része, szülőfalumra Várira emlékeztet. Nagyon szeretem Budapestnek ezt a részét olyannyira, hogy szinte hazajárok ide. Emiatt is mindig szívesen teszek eleget a kerület által érkezett felkéréseknek. Ezért is hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy a Képviselő-testület és Tóth József Polgármester úr jóvoltából „Polgármesteri Dicséretben” részesültem.
Józan László és Tóth József, a XIII. kerület polgármestere a "Polgármesteri Dicséret" átadásakor.
- Eddig csak az online térben tudtunk beszélgetni egymással…
Igen. Azt észrevetted, hogy most így, személyesen mennyivel szabadabban beszélgetünk, mint amikor online körülmények között találkoztunk. Annak ellenére, hogy kiderült, bizonyos helyzetekben az online tér jól tud működni, de egy négyszemközti beszélgetés varázsát mégsem tudja visszaadni. Ennek ellenére úgy érzem, ez a másfél év felkészített minket arra, hogy bármikor, bárhogyan, bármilyen helyzetben feltaláljuk magunkat.
- Most újra szabadabban élhetünk. Nem félsz attól, hogy ez ismét rányomja majd a bélyegét az őszi/téli időszakra?
Volt bennem egy tartás emiatt, de azt látjuk, hogy az oltás előre viszi ezt a kialakult borzalmas covid helyzetet. Abban bízom, hogy egyre többen beoltatják magukat, és szeptemberben a mostaninál is szabadabban élhetünk és a színházi világ is felpezsdül. A mi generációnk ilyen élethelyzetet még nem tapasztalt soha. Csak nagyszüleinktől hallhattunk ehhez hasonló borzalmas eseményekről: milyen egy háború, egy 56’. Reményeim szerint háború már nem lesz, 56’ már nem lesz, de ilyen járványhelyzetek a felgyorsult világunk miatt szerintem bármikor kialakulhatnak. Ezért is kérek mindenkit, hogy oltassa be magát.
- Bár anyaszínházadban, a Vígszínházban még nincsenek előadások, de a Rózsavölgyi Szalonban már júniusban láthatott téged a közönség a Táncórákban, melyben Ullmann Mónika a partnered. Hosszú idő után először álltál újra színpadon. Milyen érzésekkel voltál tele akkor, ott?
Félelmet és örömöt éreztem, de nem izgultam, mert a Táncórákat több mint nyolcvanszor játszottuk, beleértve a vidéki előadásokat is. Ez ad egyfajta rutint. A félelem az abból fakadt, hogy elég erős leszek-e ahhoz, hogy bő másfél órát talpaljak, illetve, hozzá tudom-e rakni azt a pluszt, ami a bemutatókor megszületett. Az is kérdés volt bennem, vajon tudok-e úgy a partnerem szemébe nézni a darab végén, hogy én mindent megtettem ma este és nem a fél év kihagyás utáni görcs éltet a színpadon.
Ullmann Mónika és Józan László a Táncórák című előadásban a Rózsavölgyi Szalonban.
Fotó: Gordon Eszter
- Sikerült megfelelned a saját magad elvárásainak? Milyen élmény volt végül számodra az az este?
Olyan élmény volt, mintha az elmúlt időszak meg sem történt volna. Az előadás felénél van egy húszoldalas nagy jelenetünk Mónikával; mindig az a vízválasztó. Onnantól kezdve tudjuk, hogy nagyjából háromnegyed óra van hátra az előadásból. Azt képzeld el, hogy a júniusi első előadásánál eljött az az ominózus jelenet és a felénél – kicsit kiesve a karakteremből – rádöbbentem arra, hogy már itt tartunk, és eltelt egy óra. Rájöttem, hogy ez nagyon jó, mert akkor nem kívülről néztem magam, hanem belülről éltem meg a helyzetet. Ez egészen elképesztő élmény volt. Az az este tényleg egy ünnep volt számunkra is és a nézők számára is. Nagy siker volt!
- Azok, akik követik a közösségi oldalaidat tudják, hogy a színházi évadok végeztével, szeretsz utazással feltöltődni és kikapcsolódni. Tavaly ez kimaradt. Idén milyen lesz a nyarad?
Színház szempontjából lazább lesz ez a nyár, mert a Vígszínházban csak szeptemberben kezdünk, az Átriumban pedig csak pár Őrült Nők Ketrece előadást játszom majd júliusban. Ezt én jónak tartom, mert így könnyebben megy majd a visszaállás a zsúfoltabb időszakokra. Közben gőzerővel forgatjuk a Keresztanyu második évadát, ami ősztől lesz majd látható. Nagyon szeretem ezt a sorozatot. Élményt jelent számomra, hogy olyan kollégákkal dolgozhatok együtt, mint például Molnár Piroska. Számomra ez a forgatás segített átvészelni a járványidőszakot. Dolgozhattam és mind a mai napig egy közösséghez is tartozhatok. Ezeken kívül, ha a határkörülmények engedik, akkor bízom abban, hogy haza tudok majd menni a családomhoz. Nővéremmel és apukámmal sajnos már másfél éve nem tudtam találkozni. Remélem, hogy egy picit lehet majd utazni is. Láthatok egy kis tengert is, mert nekem a tenger jelenti az igazi nyarat. A tengerparti táj hangulatát és atmoszféráját nem adja vissza semmi.
- Ha már a Keresztanyuról is szó esett, ez nem az első sorozat és tévéműsor, amiben szerepelsz. Téged miben tudtak vagy tudnak segíteni a szakmai fejlődésedben a televíziós munkáid?
Mikor bekerültem a Barátok köztbe, akkor én nem szerettem visszanézni magam. Ez abból fakadt, hogy a fejemben lévő kép magamról, nem egyezik azzal, amit én adott esetben egy monitoron látok. Az évek folyamán ez változott. Most már úgy tudok leülni a képernyő elé, hogy próbálom magam kívülről nézni. Ezekből nemcsak sokat tanulok, de ezáltal megszerettem önmagam. Ez nagyrészben köszönhető a sorozatoknak, valamint a Konyhafőnök VIP-nek vagy akár az Álarcos énekesnek.
Molnár Piroska, Sajgál Erika, Hunyadi Máté és Józan László a Keresztanyu sorozat forgatásán.
- A Vígszínházban milyen feladatok várnak rád a következő évadban?
A jövő évadban, a már meglévő szerepeim mellett lesznek szerepátvételek is. Ilyen lesz például a Pesti Színházban a Lóvátett lovagok, melyben Boyet gróf szerepében láthat majd a közönség. Nagyon várom már azt a pillanatot, amikor a Vígszínházban is ismét színpadra állhatok.
Pifkó Szera
