Az Ünnepi Könyvhéten 2019-ben is átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat, ahol a szakmai zsűri Holló Katinak ítélte oda az „Év Illusztrátora” díját, melyet Rigó Kata Azt mondták, válnak című könyvének illusztrálásáért nyert el. Ennek kapcsán beszélgettünk többek között a gyermekkönyvekről, az illusztráció fontosságáról, a válás feldolgozásának folyamatáról.
- Gyermekkorodban melyik volt az a könyv, amelynek a látványvilága elvarázsolt?
A legelső könyv, amit olvastam hét éves koromban a Tom Sawyer volt és a Huckleberry Finn, Kass János illusztrációival. Rengeteg nagyon jó könyv volt akkoriban, Weöres Sándornak a verseit olvastam, Hincz Gyula nagyon jó illusztrációival. Nekem ez a kettő, a szöveg és a kép mindig összetartozott. Egy bizonyítványosztáson kaptam ajándékba a Sárkányos mese igazából című könyvet, amit Bányai István illusztrált. Ez tetszett a legjobban, annyira lazák és szellemesek a rajzai.
- A szöveg, vagy az illusztráció ragadott meg elsősorban?
Nagyon sokat olvastam és először nagyon zavart, hogy nincs illusztráció egy könyvben, aztán pedig magával ragadott a szöveg. Alapvetően vizuális típus vagyok, ezért amikor beszélek sokszor képekben fogalmazok. Így gondolkodom, és amikor bármit olvasok, akkor rögtön megjelennek a képek a fejemben, és ugyanúgy ez visszafelé is működik, hogy ha egy képet látok, akkor rögtön egy történet jut eszembe, meg ami mögötte lehet.
- Olykor sok lépcső vezet el, egy dolog létrejöttéhez, te hány képzeletbeli lépcsőfokot másztál meg mire az illusztrálásig jutottál?
Textiltervezőként végeztem az iparművészetin, mint szövött anyagtervező. A diplomamunkám textil- és papírlámpa volt, terveztem már csempét, gyártottam plüsskamiont, most pedig tanítok. Ebből is látszik, hogy, egyszerre és egymás után is sokszor különböző dolgokat csinálok, szóval lehet, hogy nem feltétlenül egy irányba haladok.
Mert akkor az áttetszőség érdekelt, úgyhogy függönyöket meg lámpákat készítettem.
- Mi az, ami mégis az illusztrálás felé vezetett?
Öt évvel ezelőtt gyerekeknek mindenféle textil tárgyat meg játékot kezdtem el készíteni Brumilla néven. Tulajdonképpen már ezekre is képeket csináltam, amikről történeteket lehet mesélni, meg el lehet játszani.
- A 2019-es Ünnepi Könyvhéten átvehetted az Év Illusztrátora díjat, melyet Rigó Kata, Azt mondták, válnak című könyvének illusztrálásáért ítélt oda neked a szakmai zsűri. Hogyan zajlott a közös munka ?
A Pagonynak volt egy pályázata, az Aranyvackor. 2014-ben az volt a témája, hogy rázós ügyek. Gondoltam, hogy a válás az annak tekinthető, és én is éppen ilyen helyzetben voltam. Akkor megkértem Katát, mert szeretem, ahogy ő mesél, az empátiáját, a humorát, meg a történeteit is, hogy írjon egy szöveget, amit illusztrálhatok. A mű meg is született, csak a Pagony végül visszadobta a pályázatunkat, amitől nem csüggedtünk, mert úgy éreztük, hogy legalább elkezdtünk valamin gondolkodni, ezáltal valami elkezdődött.
- Hogy lett ebből mégis könyv?
A textiltárgyaim odakerültek a Betűtésztába is és a könyvkiadó vezetője, Enner Patrícia meglátta az oldalamon az egyik illusztrációt ebből a könyvből és mikor elolvasta a történetet, nagyon szíven ütötte és aztán azt mondta, csináljuk meg.
- Akkor neked ez egy feldolgozást segítő dolog is volt…
Igen, bár az a helyzet, hogy tulajdonképpen 2017-ben az NKA támogatásával kezdtük el teljesen elkészíteni a könyvet, akkor nekem már azért volt egy rálátásom erre a dologra. A szöveg nem a felnőttek, hanem a gyerek nézőpontját tárja az olvasó elé. Szerintem pont azért jó ez a könyv, mert a gyerekeknek és a szülőknek is szól. Amikor a szülő egy ilyen helyzetben van, akkor a saját érzelmeivel van elfoglalva, mert amikor valakinek valamilyen lelki vagy fizikai fájdalma van, akkor nehezen tud fogékony lenni a másokéra. Közben meg a gyerekeknek is ugyanúgy megváltozik, felborul az életük, egy csomó mindent fel kell dolgozniuk, és újra kell értékelniük. Rengeteg nehézséget élnek át ők is ebben a változási folyamatban, miközben a mindennapi életük robog tovább. Ezáltal az illusztrációk készítése közben, én azt dolgoztam fel, hogy a gyerekeim mit élhettek át a válás során.
- Ezek szerint, a könyvetek tele van kérdőjelekkel…
Annyira rövid tömör szöveg, hogy szerintem képtelenség ennek a helyzetnek az összes részletére kitérni, de a kérdésfeltevésre jó. A legfontosabb érzéseket vagy helyzeteket, amelyek egy ilyen esetben egy gyerekkel történnek, azokat veti fel ez a könyv. Például azt hogy a gyerek lojalitás konfliktusba kerül, hogy apa vagy anya között választania kell, vagy a bűntudat és szomorúság érzése amiatt, hogy ennek a helyzetnek a kialakulásáról esetleg ő tehet. Arra jó ez a könyv, hogyha a szülő és gyerek együtt nézegeti és olvassa, akkor rájöjjön, hogy ja, tényleg veled, velem is ez volt, és ezt érezhetted, éreztem és ez miért is volt, ez elindíthat egy könnyítő beszélgetést közöttük.
- Ez a könyv nem csak azoknak jó, akik egy válási folyamaton már keresztül mentek, hanem azoknak is, akinek a környezetében zajlik vagy zajlott már válás…
A Betűtésztában mesélték, hogy egy kisfiú lapozgatta, a frissen megjelent könyvet, és bár nem volt érintett a témában, szerette volna megvenni, mert érdekelte, hogy azok a barátai, akiknek elváltak a szülei, mit éreznek, hogyan élik át ezt a helyzete. Örülök, ha ebben is segíthet ez a könyv.
- Van olyan téma most, ami annyira izgat téged, hogy újabb könyv szülessen?
Azt hiszem a család elég sok témát ad, nemcsak akkor, ha felbomlik, hanem amikor új családtag, kistestvér érkezik. Az is érdekes, hogy milyen konfliktusok vannak egy nagy családban a testvérek között. Ezzel is izgalmas lenne foglalkozni.
Kívánom, hogy ez a könyv létrejöjjön, hogy másoknak is tudjatok ezáltal újra segíteni…
Pifkó Szera
