Bárnai Péter színésszel még márciusban találkoztunk volna, hogy beszélgessünk színházról, filmről, filmsorozatról. Sajnos ez akkor a vírushelyzet miatt nem valósulhatott meg, ezért egy kisebb csodaként éltem meg, hogy most ez az interjú létrejöhetett. Így beszélgetni tudtunk többek között Madarász Isti új mozifilmjéről, az Átjáróház-ról, melyben Péter alakítja majd az egyik főszereplőt, valamint a Bátrak földje filmsorozatról és a Dekameron 2020 című online előadásról is.
Fotó: Balázs István Balázs
Abszolút vannak, persze. Hogy mit tartunk annak az egy másik kérdés, nem?
A valós-csodákat. Az csoda például, hogy valaki a gyerekei mellett tud nagyon jól dolgozni, vagy a munkája mellett nagyon jól tud gyereket nevelni. Amikor valaki nagyon-nagyon jó tud lenni, az egy csoda.
Természetesen, sőt. Általában azaz élménye az embernek egy jó munkánál, hogy összejön sok ember és közösen gondolkodnak és építenek, és a maga részéről mindenki belead annyit amennyit csak tud. Ez abszolút a csoda-kategóriába tartozik.
- Most forgatjátok Madarász Isti, második nagyjátékfilmjét az „Átjáróház”-at, melyben két fiatal szerelmes- Krisztián és Ági- küzd egymásért, a jelenben és a jövőben. Misztikus és csodával teli film lesz…
Igen, ez a film, fantasztikus elemeket is tartalmaz, de maga ahogy dolgozik a stáb, az szintén fantasztikus. Remélem, minél több emberhez eljut majd a film. Öröm benne lenni.
- A koronavírus miatt meg kellett szakítani a forgatást…
Februárban kezdtük forgatni a filmet, aztán jött, három hónap leállás. Jó volt újrakezdeni. Már borzasztóan vártuk, hogy folytassuk. Sok mindent át tudtunk gondolni ez alatt a pár hónap alatt, így a javunkra tudtuk fordítani ezt a leállást.
- Változott valamit a fejedben Krisztián karaktere?
Mivel kaptunk egy kicsit több időt, ezért többet tudtam foglalkozni Krisztián karakterével. Például elkezdtem úgy öltözködni mint ez a figura és azt nézni, hogy ő milyen, és hogy ő mit csinál. Van egy egészen speciális, nagyon jó ízléssel kitalált saját világa a filmnek, ami sokrészben a jól kitalált és megvalósított jelmez és látványvilágnak köszönhető. Az esztétikum sokat segít abban, hogy ezt a történetet szépen el tudjuk mesélni.
Fotó: Glódi Balázs / Rujder Vivien és Bárnai Péter az Átjáróház című film forgatásán
- A Trojka Színházi Társulással a karantén ideje alatt létrehoztátok az első online lakásszínházi előadást, a Dekameron 2020-at Soós Attila rendezésében. Ott milyen játékszabályok voltak, hogyan tudott működni az előadás?
Hát…nagyon más volt mint színpadon játszani. Egyedül voltam a szobámban és valóban egy képernyőhöz beszéltem. De néha igenis meg tudtuk szólítani a másikat, és ilyenkor olyan volt mintha tényleg ott lenne velünk a másik. Ezek is csodálatos pillanatok voltak. Amikor kezdtük a munkát mindenki lelkes és borzasztóan kíváncsi volt, hogy akkor mit lehet ebből kihozni, mert nem ismertük még az online-színház szabályait. Egyedi munka volt, mindenki sok-sok ötletet vitt bele. De új kihívásokkal is meg kellett küzdeni. Például, ha akarok egy nagy vödör vizet használni egy jelenethez, mert szükséges hozzá, azt hogyan lehet megcsinálni úgy, hogy a laptop és az összes eszköz ne legyen túl vizes? Mindenki a maga operatőre, a maga világosítója, kellékese. Szóval nem volt egyszerű, de szerencsére összetartó csapat vagyunk.
- Milyenek voltak a visszajelzések?
Amilyen a munka volt. Szívvel teli, és jó hangulatú. Jólesett ez a munka a társulatnak is és azt tapasztaltuk, hogy a nézőknek is. Megköszönték, hogy tudunk adni valamit ezekben a furcsa időkben. Érdemes volt nekivágni, mert ebben a munkában, a kialakult helyzet miatt is, benne volt az a vágy, hogy a másikkal szeretnénk beszélgetni, találkozni, megérinteni őt. Remélem, hogy élőben is előadjuk majd.
- Tervezitek, hogy ennek az előadásnak megcsináljátok a színpadi változatát is?
Tervben van. Abszolút. De nem hiszem, hogy a közeljövőben valósítjuk meg. Még nem tudni mikor.
Gryllus Dorka és Bárnai Péter a Dekameron 2020 című online lakásszínházi előadásban
- Mennyire állnak hozzád közel a misztikus történetek?
A fantasy-t, sci-fit nagyon szeretem, előszeretettel fogyasztom ezeket a történeteket, mindenféle mesét nagyon szeretek, a magyar népmeséket, a germán mondavilágot, de a görög mitológiát is.
- Ilyen mese jellegű történet volt a Bátrak földje napi sorozat is, amiben te Csizmadia Imrét, zsandárhadnagyot testesítetted meg. Azelőtt még sosem volt ilyen jellegű szereped…
Igen, ilyesmire még nem kértek fel előtte, épp ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy boldogulok majd a szereppel. Gyakorlatban aztán láttam, hogy a sorozatnak van egy megragadható világa, ami a történelem mentén halad, de nem azonos vele. A történet is kissé meseszerű, de ha a cselekmény körülbelül reálisan történik meg, akkor már nincs olyan nagy a különbség, a sorozat és aközött, amiket eddig csináltam.
- A Bátrak földje a 19. században játszódik. 1865 áprilisában a kiegyezés előtt kezdődik a történet. Kellett pluszban készülnöd a zsandárhadnagy szerepének megformálására?
Érdemes volt azért összeszedni azokat a dolgokat, amiket arról a korról tudni lehet: szokásokat, öltözködést. Megnéztem, milyen volt az akkori csendőrség, a fegyvereik, munkaeszközeik stb... Mindenki próbálta a lehető legkomolyabban elképzelni ezt a mesét a lehető legreálisabban, hogy minél igazabb legyen ez a mese.
- Különleges élményt nyújt a nézőknek azaz improvizációs színház is, melyet házhoz visztek. Hogyan született meg a „Hírös Gasztroszínház”?
Bata Évával és Sárosi Gábor barátaimmal még Kecskeméten, a Katona József Gimnáziumban ismerkedtünk meg, együtt színjátszóztunk, egy helyről indult a pályánk. Gábor azóta is diák-színjátszással foglalkozik, mi pedig színházzal és filmmel. Egy idő után arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha újra együtt alkotnánk, mint régen a gimiben. Közösen arra jutottunk, hogy számunkra az ideális egy házhoz jövő színház lenne, aminek a színvonalas szórakoztatás a lényege. Főleg bor-vacsorákon és borkóstolókon léptünk fel, de voltunk már céges tréningen és szülinapi ajándék is. Mindig alkalmazkodunk az adott tér vagy helyzet adta lehetőségekhez, többnyire ez sikerül is. Három kötött formájú, és egy teljes mértékben improvizációra épülő darabot játszom a társulattal, melyhez időközben egyre többen csatlakoztak olyan színészek, akik kötődnek a kecskeméti diákszínjátszáshoz. Kivéve Boncsér Sára Luca, vele az imprós darabot játszom és ő általam ismerte meg a társulatot. S ha már impró, el kell azt is mondanom, hogy évente egyszer, karácsony környékén, összejön az összes Gasztroszínházas színész, és egy gálán közösen egy nagyot játszunk. Úgy másfél órát szoktunk improvizálni.
Boncsér Sára Luca és Bárnai Péter a Wine Tourist című előadásban
- Az eddigi beszélgetésünkből az rajzolódik ki, hogy folyamatosan új dolgokon agyalsz, mindig kitalálsz valami újat. Ezek kaleidoszkóp képszerűen kapcsolódnak össze. Most mi foglalkoztat leginkább?
A film, amit most csinálok. A kaleidoszkóp középpontjában most a mozi áll, az Átjáróház. De néha, szoktam arra is gondolni, hogy mi lesz majd a film után. A további darabokon, amiket Trojkával vagy Hírős Gasztrószínházzal csinálunk majd, de hamar visszatér a gondolatom az Átjáróházba. Bár még forgatunk, máris érzem, hogy nagyon fog hiányozni ez a sok, csodálatos ember, és a velük való közös alkotás.
A nézőknek viszont nagyon jó lesz, hogy láthatnak egy ilyen izgalmas mozifilmet.
Pifkó Szera
