Szabó Sebestyén László a Nemzeti Színház Junior Príma díjas színművésze, ha nem játszik, akkor zenél vagy verset ír. A nyár folyamán pedig első rendezését is láthatja majd a közönség. A gödöllői Művészetek Házában Tamási Áron Énekes madarát viszik majd színre.
Fotó: Tokár Tamás
- A leállás után, most újra próbálsz…
Igen. Barátaimmal és kollégáimmal Tamási Áron Énekes madár című darabját állítjuk színpadra a gödöllői Művészetek Házában. A szereplők Katona Kinga, Barta Ágnes, Szász Júlia, Szűcs Nelli, Mészáros Martin és Bordás Roland a Nemzeti Színházból, K. Kovács Tamás a székesfehérvári Vörösmarty Színházból és Vrabecz Botond, aki idén végzett Moszkvában, a MHAT-on. A bemutató augusztus 21-én 19 órától lesz.
- A rendezéssel mióta kacérkodsz?
Régóta. Volt egy munkám az Ódry Színpadon, az Adieu Paure Carneval, egy nagy zenés előadás. Miquéu Montanaro Ballada az éneklő tengerhez című lemezére épült. Szerelemmunka volt. Kákonyi Árpád és Mocsár Zsófia voltak az alkotótársaim. Sajnos nem sokat ment, tizenkét zenész és tizenkét színész közreműködött benne, egyeztethetetlen volt. Ezen kívül többször vezettem már csoportot a Kaposvári Nemzetközi Táborban. Ott tíz nap alatt dolgozunk fel egy témát. De az első „hivatalos” rendezésem az Énekes madár lesz.
- Mennyit tud segíteni egy próbafolyamat során, ha valaki színészből lesz rendező?
Kevés olyan színésszel találkoztam, aki nagyon szofisztikált filozófiai eszmefuttatások miatt jobban teljesít. Egyértelműen kell fogalmazni. A saját tapasztalatomra építhetek, tudom, hogy nekem milyen instrukciók segítenek legjobban. Szerencsés helyzetben vagyok, mert sokat dolgoztam együtt a csapat tagjaival, ezért tudom, mi indítja be a kreativitásukat.
- Miért pont az Énekes madárra esett a választásod?
Nagyon szeretem ezt a darabot, izgalmasnak tartom. Olyan előadást szeretnénk létrehozni, amivel sok helyre utazhatunk, és amit mindenhol szívesen fogadnak, határon innen- és túl. A díszletünk is szinte bárhol felépíthető, Ondraschek Péter tervezte.
- Hogyan nyúlsz majd hozzá ehhez a darabhoz?
Vigyázni kell, mert könnyű elrontani. Finom ízléssel és szigorúan kell hozzányúlni, komolyan kell venni. Költői, szép szöveg, de ugyanakkor nyers és húsbavágó. Gazdag anyag, a színészeknek pedig kihívás. Minden szereplőnek sorsa van, ezeket végig kell élni, de nem szabad mindent megmutatni. Belül kell dolgozni intenzíven, ami a legnehezebb feladat..
- Te milyen rendező leszel? Mennyi teret engedsz majd a színészeknek a próbafolyamat során?
Nagyon számítok rájuk. Érdekel, hogy belőlük mi jön, nekik mi áll jól, nekik hogy jó. Nyilván a sarkalatos pontokat én már kigondoltam, van rá egy verzióm, de majd meglátjuk, hogy működik-e.
- Ezek szerint számodra az elmúlt időszak is aktívan telt…
Igen, tudtam foglalkozni a szöveggel, válogattam a zenéket, gondolkodtam a téren. Volt időm többször átrágni magam egy-egy ötletemen. Viszont egyáltalán nem mondanám azt, hogy végig ezzel foglalkoztam. Egy ponton túl fejben dolgozni már nem lehet, meg kell nézni, hogy működik-e, amit szeretnék, ki kell próbálni. Sok régi versemhez is hozzányúltam, ránéztem újra. Nagyon sok újat is írtam, ez ilyen szempontból egy termékeny időszak volt.
- Mit jelent neked a versírás?
Levezetem a feszültséget. Megpróbálom kifejezni a bennem kavargó érzéseket, indulatokat, állapotokat. Egy eszköz arra, hogy gondolkodjam és feldolgozzam az életem.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
- Annak idején, hogy kötöttél ki a Nemzeti Színházban?
Debrecenben nőttem fel, gimnazistaként szerettem meg Vidnyánszky Attila rendezői világát, színházcsináló gesztusait. A beregszászi társulati lét közel állt az én vándorszínházi gyökereimhez, úgyhogy nagyon örültem, mikor lehetőséget kaptam arra, hogy a Nemzeti Színház tagja legyek. Rengeteget utazunk. Voltunk már Tel Aviv-ban, Szentpéterváron, Moszkvában, Csíksomlyón, Kolozsváron, és persze a határon belül is számos helyen, például Gyulán, Esztergomban. Szinte megszámolni is nehéz. Szeretem a vendégelőadásokat, mindig nagy örömmel és izgatottsággal várom az utazásokat.
- Esztergomban tavaly jártatok a Csíksomlyói passióval. Milyen pluszt adott az előadásotokhoz, hogy az Esztergomi Bazilika előtt játszhattatok?
Nagyon jól sikerült. Egy nagy lelki utat járunk be ilyenkor, nézők és szereplők együtt. Önmagával szembesül az ember, végigélhető sokfajta állapot az árulástól a megbocsájtásig.
- A nyarad hogyan alakul? Csak az Énekes madáron dolgozol majd, vagy lesz más is, esetleg vendégelőadás?
Lettek volna más munkák is a nyárra. A vírus előtt tervben volt, hogy a Csíksomlyói passióból film készül, aminek bizonyos részeit a búcsúban vettük volna fel. De ez sajnos elmaradt.
- Azt lehet tudni, hogy a Nemzeti Színházban mikor kezdtek el újra próbálni, dolgozni?
Már folynak a Leánder és Lenszirom és A kassai polgárok próbái, utóbbinak augusztus 16-án lesz a bemutatója a Gyulai Várszínházban. Augusztus végétől elindulnak a felújítópróbák. Kemény munka vár ránk, hiszen lesz olyan előadás, amit több mint fél éve nem játszottunk.
Pifkó Szera
