Pósa Fruzsinával először az esztergomi zeneiskolában találkoztam, mint magánének szakos növendékkel. Már akkor is látszott rajta, hogy minden mozdulatában, rezdülésében hordozza a ritmust. Fruzsi azóta elvégezte a Pesti Magyar Színiakadémiát, majd a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfus szakán tanul tovább, ahol jövőre fog diplomázni. A következőkben vele beszélgettem. Ismerjék meg őt!
Fotó: Szepesi Lola
- Milyen érzések jutnak először eszedbe a táncról?
Az energia és az energia áramlása, ami először eszembe jut a tánc kapcsán. Azt tapasztaltam, hogy a tánc nagyon jó energiákat szabadít fel, mozgat meg, nem csak abban, aki végzi, hanem abban is, aki nézi. Ez visszahat saját magunkra és mindenre, ami körülvesz minket.
- Mióta érzed ennyire magadénak az energiát adó táncot?
Ez mindig is ott volt bennem. Hatéves korom óta nem telt el úgy év, hogy ne mozogtam volna valamit. Bár számos különböző sportágban kipróbáltam magam, de a tánc az valahogy mindig a legkedvesebb volt számomra. Balettoztam, néptáncoltam és ha maradt szabadidőm, akkor még otthon a négy fal között is táncos videókat nézve fejlesztettem magam. Amikor aztán az esztergomi Musical Akadémia JP-re kezdtem el járni, akkor több lehetőségem volt ezt kibontakoztatni.
- Jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfus szakán tanulsz. A vírushelyzet miatt, hazajöttél és itthonról folytatod tovább online a tanulmányaidat, ami egy táncos-koreográfusnak nyilván sok nehézséget okoz…
Igen, nagyon nehéz, mert sajnos nincs annyi táncóra így online formában, mint amennyire az embernek szüksége lenne. Meg az embernek egy szobában sokkal nehezebb dolga van a táncmozdulatokkal, mint egy rendes táncteremben. Igyekszem kondícióban tartani magam, olyan mozgásformákkal is, mint például a pilates vagy a futás.
- Korábban a Pesti Magyar Színiakadéma növendéke voltál. Ott a színészmesterség tanulása mellett mekkora hangsúlyt kapott a mozgás és a tánc?
Az elmúlt egy évben jöttem rá arra, hogy tudat alatt mindig is a tánc és a koreográfia felé sodródtam. Régebben is szerettem a musicaleket. Ehhez a műfajhoz szorosan hozzátartozik a tánc. Az elképzeléseim között is az szerepelt, hogy majd egy nagyon jól táncoló színésznő leszek. Azt gondoltam azzal csak nyerhetek, ha jól táncolok. A Pesti Magyarban, nagyon sokat mozogtam. Tanított minket Bakó Gábor táncos, aki a tanítás mellett még különórákat is tartott, amelyekre én is eljártam. Csináltunk mozgás előadásokat, amibe szerencsére engem is beválogattak és idővel egyre nagyobb feladatokat kaptam. Volt a színházban musical is, amiben mi az osztályommal táncoltunk, valamint vezettem táncórát is. Így szépen lassan kialakult és megmutatkozott az, hogy nekem a tánchoz közöm van.
- Ez is azt mutatja, hogy mindig tudatosan haladtál a céljaid megvalósítása felé…
Igen, mindig is tudtam, hogy mit akarok. Van, hogy szerteágaznak a dolgok, már csak azért is mert a kínálkozó lehetőségekkel élni kell, de igazából mindig azt érzem, hogy amit eltervezek, azt előbb utóbb véghezviszem.
- Jelenleg hol jársz a végső célhoz vezető utadon?
Szeretném azt hinni, hogy ez az egyetem már egy erős félút. Nagyon szerettem volna mindig egyetemre járni, mert azt éreztem, hogy ott tanulhatok meg mindent, amit a szakmáról szeretnék, és ez segít majd elérni azt, amire vágyom. Az, hogy a marosvásárhelyi egyetemre kerültem olyan emberek közé, akiktől rengeteget tanulhatok, az nekem ebben a folyamatban nagyon sokat számít.
Fotó: Szepesi Lola
- Mit tapasztaltál, milyen a színházi munka Marosvásárhelyen?
Úgy látom mintha még jobban rá lennének kényszerítve a műhelymunkára annál, mint amit korábban tapasztaltam. Kisebb város Budapestnél, nincs akkora pörgés, családiasabb és az emberek sokkal inkább együtt vannak és figyelnek egymásra. Nagyobb az egymásrautaltság, és ez szerintem jobban ösztönöz a közös munkára is.
- Milyen munkák várnak rád a második félévben az egyetemen?
Előadást kell koreografáljunk egy Csáth Géza novellából. Ehhez az előző félévben forgatókönyvet készítettünk és most jön a munkának az a része, ami már a személyes jelenlétet kíván. Ezenkívül lesz egy államvizsga szereplésem is, amire felkértek. Főszerepet fogok táncolni. Már alig várom, hogy belekezdhessünk rendesen.
- Az előadás koreografálásának milyen főbb munkafázisai vannak?
Ez egy nagyon hosszú folyamat volt, mire eljutottunk például odáig, hogy egy forgatókönyv egyáltalán meglegyen. Minden novellánál, amit kiválasztottunk más volt a kulcs, máshogyan kellett rajta dolgozni. Volt, aminek már a története adott volt. Egy ilyen munkánál mindent részletesen megbeszélünk a darabbal kapcsolatban, hogy milyen dilemmákat, problémákat feszeget, mert ezekbe lehet aztán később kapaszkodni. Az enyémhez például egy teljesen új történetet kellett aztán írni, amiből ki lehet indulni, mert csak a történet foszlányai voltak meg. Az megint egy közös műhelymunka folyamat, hogy milyen mozgással lehet kifejezni a darab mondanivalóját. Ez nagyon sok esetben függ például attól, hogy a cselekmény mely korban játszódik, mely korba helyezhető el.
- Mennyit kell olvasnod egy-egy ilyen felkészülési folyamat során?
Rengeteget. Szerteágazó ismeretet kíván a koreográfia elkészítése. A darab lélektani, és zenei részébe is bele kell látni, az irodalmi hátteret is ismerni kell hozzá. A Csáth Géza darab kapcsán az ő irodalmi munkásságával is tisztában kell lennem. Tengernyi jegyzet, diagram születik ilyenkor mire kialakul a végső koreográfiája az előadásnak.
- Marosvásárhelyen kortárs táncot is tanítottál kezdőknek…
Igen. Még az éveleje után nem sokkal az osztályfőnököm felajánlotta ezt a lehetőséget, hogy felnőtteknek kezdő kortárstáncot tanítsak. Nagy örömmel vállaltam. Novembertől egészen márciusig, az első leállásig folyamatosan, heti kétszer tanítottam. Nem az volt a cél, hogy profi táncosokat faragjak, hanem a mozgás, valamint egy kreatív dolog megtapasztalása számukra.
- A diploma után Marosvásárhely vagy Budapest?
A lehetőségektől függ. Még nem tudom pontosan, hogy hogyan lesz utána. Bárhova mennék, ahol azt érzem, hogy jó nekem, meg ahol van valamilyen izgalmas dolog, amivel foglalkozhatok.
Pifkó Szera