Cserna Lulu a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színművész szakát elvégezve hazatért Budapestre, hogy itthon kezdje meg színészi pályáját. Kíváncsi voltam, milyen emlékei és élményei vannak az egyetemi éveiről? Mennyire volt honvágya? Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Fotó: Győrfi-Forgács Beáta
Pifkó Szera: Tavaly végeztél a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színész szakán, milyen volt visszajönni Budapestre ennyi év után?
Cserna Lulu: Nagyon jó. Már vártam ezt a pillanatot. Úgy mentem ki, hogy mindenképpen vissza szeretnék jönni. Rengeteget kaptam onnan, de mégis honvágyam volt. Azóta is számtalanszor megkérdezik tőlem, hogy nem sajnálom-e, hogy nem a pesti Színműre vagy Kaposvárra vettek fel? Én Varga Évának – aki a Pesti Magyar Színiakadémián volt tanárom – köszönhetek nagyon sokat. Ő mondta azt, hogy nekem Marosvásárhelyen jó helyem lenne. Igaza volt. Ott Tompa Klára és Sorbán Csaba voltak a mestereim. Megismerkedtem a román és az erdélyi magyar színjátszással, de csak nézőként. Nagyon hálás vagyok ezért a sorsnak!
Mit tapasztaltál, miben más az ottani színházi élet?
Valójában arra, hogy mi a különbség a magyar és az erdélyi magyar színjátszás között, nekem sincsen pontos válaszom. Erre a kérdésre inkább Bányai Kelemen Barna tudna a legpontosabban válaszolni.
Ez egy viszonylag lassúbb folyamat volt nálad, míg végül Marosvásárhelyen kötöttél ki…
Igen, én szép sorjában éltem meg a dolgokat. 2012-ben érettségiztem és 2016-ban vettek fel az egyetemre. Az általános iskolában és a gimnázium alatt is jártam drámasulikba. Többek között Földessy Margithoz, és a Gáspár Andrisék által vezetett ÁSZ drámaiskolába. Bár azt csináltam, amit az általam megálmodott jövőben szerettem volna, de azt éreztem, hogy van ami hiányzik az életemből. Nagyon vágytam külföldre. Úgy is mentem el az első felvételimre az SZFE-re, hogy bár nagyon szeretnék egyetemre menni, de nem akkor és ott. Utána mentem ki 2014-ig két évre Spanyolországba, ahol többek között volt lehetőségem egy kolumbiai vándor színésztársulat előadásában is játszani amellett, hogy eredetileg egy autista szeretetotthonba mentem ki dolgozni EU önkéntesként, de aztán az élet mégiscsak oda vezetett, ahol én a legjobban ki tudok teljesedni.. Amikor külföldről haza jöttem, akkor döntöttem el, hogy megpróbálom Kaposvárt is és a Pesti Magyar Színiakadémiát is. A Pesti Magyar Színiakadémiáról egy év után elmentem Békéscsabára, ahová átvettek másodévre. Rengeteg nagyon jó lehetőséget kaptam, például a Lila ákácban Hédi szerepét, vagy A fösvényben Marianna szerepét. Nagyon sokat tanultam az ottani színészektől. Fogták a kezemet.
Milyen volt az egyetemi élet?
Az MME (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) egy kis egyetem, de pont emiatt mi egy nagycsalád voltunk. Attól függetlenül, hogy van magyar és román kar, mi mindannyian nagyon jóban voltunk. Mindenki ismert mindenkit. Érdeklődtünk egymás iránt. Ezek alapvetőek voltak. Mentünk egymás vizsgáira, buliztunk együtt.
A tanárok a felvételi során megláttak bennünk valamit, ami alapján felvettek minket, és az évek során napról-napra abból próbálták kihozni a maximumot. Nem akartak minket a saját képükre formálni. Ettől maradhatott meg mindenki annak a különleges entitásnak, amit csak ő hordoz. Így a rivalizálás, mint olyan, messziről elkerült bennünket.
Csak az irányt mutatták nekünk és tudatosították bennünk, hogy mennyi mindent rejt a karakterünk és a személyiségünk, ezáltal mennyi lehetőségünk van. Végtelenül hálás vagyok azért a sok tapasztalatért, amit ott gyűjtöttem. Semmiért nem cserélném el ezt az időszakot. s nagyon hiányoznak az ottani szeretteim.
Fotó: Győrfi-Forgács Beáta
Te hogy érzed ez mennyire kerek egész, ami most vagy?
Azt érzem, hogy abszolút jó úton és összhangban vagyok önmagammal, habár hosszú ösvényen mentem végig a második lépésig – a diploma megszerzéséig, mivel huszonhárom évesen kerültem az egyetemre, és az átlag addigra már rég egy éve a pályán van, de emiatt nincsenek frusztrációim. Mindenki a maga útján és saját tempójában halad az elérendő célja felé.
Milyen munkáid vannak most?
A pandémia előtt és alatt voltak előadásaim, amik mostanra kifutottak, de jelenleg is tervezés alatt van egy színházi projekt, amiről még nem beszélek.. Az elmúlt időszakban forgattam is. Jelenleg az időm nagyobb részét a szinkron tölti ki és az éneklés, amivel szintén nagy terveim vannak.