„Olyan vagyok, mint egy kavics, amit visz a patak és folyamatosan csiszolódik, miközben meg ide-oda dobálja a víz. „ Bakai Marci hegedűművésszel beszélgettem…
- Mikor fogtál először hegedűt a kezedbe?
1990-ben, amikor hat éves voltam a zeneiskolás tanárok eljöttek abba az általános iskolába, ahova jártam és bemutató órát tartottak nekünk. Az volt a legendás sztori, hogy a tanár, aki jött és játszott nekünk, megkérdezte, ki szeretne hegedülni tanulni, én azonnal feltettem a kezemet. Mindezek után a zeneiskola készítetett egy tizenhatodos hegedűt a Kónya hangszerkészítő családdal, mivel nem volt ilyen kis növendékük előttem. Édesanyám szerint a hegedülés számomra azért is lehetett ennyire vonzó már akkor, mert az ő felmenői között-dédapámtól, a nagyapámig- mindenki hegedült.
- Az elmúlt években a koncerteken kívül, színházi előadásokban is zenélsz…
Igen. Nyolc éve kezdődött ez az egész, amikor a Club Erával- az akkori zenekarommal- felléptünk egy kortárs táncfesztiválon. Hód Adri koreográfus itt hallott engem és felkért, vegyek részt egy előadásában. Ez volt az első színházi munkám, amiben maximálisan megtapasztalhattam, hogyan kapcsolódik és forr össze a kortárs tánc és a zene, hogyan teremtődik meg ennek a kettőnek az összhangja. Ugyanilyen izgalmas volt számomra a Tünet Együttes Voks című darabjában benne lenni. A premier előtt két héttel még nem tudtam, miről is fog szólni a darab, mert a táncosok és mi gyúrtuk össze és formáltuk improvizáció segítségével azzá az előadást, amilyen lett. Nem volt előre megírt forgatókönyv. Zenészként is nagyon érdekes és izgalmas volt ez a próbafolyamat.
- Könnyebb vagy épp nehezebb egy zenésznek az, hogyha nincsen korlátok közé szorítva és improvizálhat?
Az improvizációnak is vannak bizonyos kötött elemei, amikből építkezik, amellett, hogy azért valóban az alkotói szabadság élményét nyújtja. A legmagasabb szintje a jazz, de ha megpróbálod nem stílushoz kötni, hanem egyszerűen csak elemeiből építkező dolognak felfogni, akkor abszolút szerethető.
- Te sokféle-fajta műfajú zenét játszol…
Most vagyok abban a stádiumban, hogy azt érzem, elaprózódom, mivel nagyon sokfelé játszom, sok zenekarban, sok fajta zenét. Ugyanakkor a Katona József Színházban már két éve megy a Music című előadás, amiben kell a sanzon, máshol klasszikus zenét játszom, sokszor pedig jelen van az improvizáció is a zenémben. Egyfajta összetett gyurma az egész, igazán eklektikus.
- De ezáltal egy csomó irányba elmehetsz, és saját magad alakíthatod a gyurmádat így is, úgy is…
Valóban. Ez olyan akár egy festőművésznél a korszakok, egy zenésznél is vannak korszakok.
- Most melyik korszakodat éled?
A modern klasszikus zenébe mentem bele. Az érdekel és azon kísérletezem, hogyan lehet a klasszikus zenét modernizálni hegedűvel. Régebben a Club Era időszakában a balkán világ hatott rám inspirálólag, azután pedig, amikor Dresch Mihállyal dolgoztam jött a jazz. Ezek így rakódnak rám és talán ezáltal egyszer kialakul a saját stílusom.
- Ezekben az előadásokban, többedmagaddal játszol. Hogyan tudtok ilyenkor így ismeretlenül egymásra hangolódni?
Ez a zenei rendező zsenialitása, hogy hasonló karakterű és életszemléletű embereket hív meg, akiknél azt látja, hogy jól fognak tudni együtt dolgozni.
- Hogyan talált rád a Katona József Színházas feladat?
Márkos Berci, aki a Tünet Együttes zenei vezetője, hívott a Katonába is…
- Gondolom akkor azért volt egy csípjetek meg érzésed…
Hát…nézd, igen akkor is volt, meg akkor is, amikor a Dresch a koncertjükre vendégként elhívott a Müpába. Ezt huszonhat évesen átélni, az azért nem volt semmi, akkor baromira izgultam. Nagyon jó koncert volt, ezt misem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Duna Tv elsőként adta le a MüpArt sorozatában.
- A folyamatos munka közepette mennyi időd van arra, hogy Esztergomban is legyél?
Itt élnek a szüleim őket azért igyekszem gyakran meglátogatni, de nem csak róluk van szó, hanem a barátaimmal összekötő Kaleidoszkóp Házról is. Amikor csak időm engedi segítem Gép Kati munkáját: szervezési feladatokban veszek részt, zenekarokat hívok el ide.
- Zeneszerzésen gondolkodtál már?
Volt már több zeneszerzői munkám is. Először Juhász Zsolt, a Duna Művészeti Együttes vezetője kért fel 2010-ben, hogy az Erkel évben Himnusz címmel írjak egy darabot, amiben a kurucos, verbunkos, népi világ keveredik a mai kor szellemével. Ezt a művet a Szépművészeti Múzeum előcsarnokában mutattuk be. Ezen kívül volt még a Magyar Graffiti és a Csend szigetei. Jelenleg pedig egy olyan darabon dolgozom, amiben Ady verseket zenésítek meg úgy, hogy a régi Dankó Pistás vonal- akkor népszerű dallamvilága- tükröződjön az én zenémben is.
- Eddigi pályád elég változatos volt, sok érdekes feladatot kaptál már, remek dolgokban vehettél részt…
Olyan vagyok, mint egy kavics, amit visz a patak és folyamatosan csiszolódik, miközben meg ide-oda dobálja a víz.
Foto: Gyurin György
