„….gyakran egymást magyarázó és egymást igazoló elemekből felépített, zárt, a külső információkra érzéketlen rendszer…” /Fn24/
Egész életünk azzal telik, hogy döntéseket hozunk. Van, amikor csak egyszerű és hétköznapi dolgokról kell döntenünk például, hogy milyen sört vegyünk a sarki boltban, milyen fogkrémmel mossuk a fogunkat,vagy épp milyen újságot olvassunk. De vannak ennél jóval komolyabb, életünk alakulását befolyásoló döntések is, melyeket nap mint nap nekünk magunknak kell meghoznunk. Mi irányítjuk sorsunk alakulását azzal, hogy eldöntjük mi a jó és mi a rossz nekünk. De vajon tényleg ez a helyzet? Vajon tényleg mi irányítjuk lépéseinket a világban, vagy másoktól függünk anélkül, hogy az tudatosulna bennünk? Ha jobban belegondolunk, szinte folyamatosan irányítva vagyunk, valami vagy valakik által közvetett vagy közvetlen módon anélkül, hogy azt észrevennénk. Adódhatnak azonban olyan helyzetek is, mikor nekünk kell döntenünk egy másik ember sorsáról. Nem tudhatjuk, mikor jön el ez a pillanat. Kerülhetünk ilyen helyzetbe akár egy vacsora közben is, kiváltképp akkor, ha az Orfeumot és a Gyilkosság a vacsorán Társulatának legújabb előadását, A néma tanút választjuk.
A vacsorát egy sajtótájékoztató keretén belül fogyaszthatjuk el, melyen a hírhedt Brown ügy részleteit tárja a nyilvánosság elé az ügy bírója és ügyésznője. Ám a rendezvényt nem várt események zavarják meg, melyek a „sajtó képviselőit”/nézőket pillanatokat alatt olyan helyzetbe sodorják, amelyben dönteniük kell arról, hogy kinek hisznek? A jog képviselőinek: William Wright-nak (Andrássy Máté), a bírónak és Rebeca Pearsonnak (Szirmai Melinda) az ügyésznőnek, vagy egy magát ártatlannak valló fiatalembernek, John Brown-nak (Széll Attila), aki minden követ megmozgat annak érdekében, hogy minél hamarabb kiderítse, ki és mi áll felesége halálának hátterében, és ezzel tisztára mossa magát. A helyzet nem egyszerű, de nem egyedi esetről van szó, a világban számos alkalommal előfordult olyan, hogy a tanúvallomások és bizonyítékok nem mindig egyértelműek, és nem tudhatjuk, hogy a jog és a törvény valóban a megfelelő embert ültette-e a vádlottak padjára. Nem tudhatjuk, hogy a jog mindig egyenlő-e a törvénnyel. Sok amerikai filmben láthatjuk, hogy az esküdtszéket hétköznapi emberek alkotják, akik szívükre és az eszükre hallgatva a bíróság és a rendőrség által összeállított nyomozati anyagok, valamint a tanúvallomások alapján hoznak ítéletet. De senki sem tudhatja biztosan, hogy ők a helyes döntést hozták-e, hiszen nem biztos, hogy az ügy minden egyes apró részletét megismerhették úgy, ahogyan az valójában történt. Elméletek, feltételezések és bizonyítékok, valamint kétségbeesett szavak és mondatok láncolatából kell összeállnia a teljes képnek a fejükben, amely kép nem biztos, hogy tökéletesen megfelel a valóságnak. Az Orfeum puha és kényelmes foteljeiben ülve a „sajtótájékoztató” néhány órája alatt bárki átélheti ezt. 
Az előadás igen pulzáló és érzelmekkel teli, nagyon sokszor adrenalin-fokozó is. Ezalatt a pár óra alatt szinte megszűnik a külvilág,és a néző úgy érezheti magát, mintha egy amerikai bűnügyi filmbe csöppent volna, ahol sosem tudhatja, mikor szegeződik rá egy segélykérő vagy cinikus szempár, vagy egy fegyver, amely bármikor elsülhet, és azt sem tudhatja biztosan, hogy mindenki az-e, akinek mutatja magát. Nem tudhatjuk. Ez az előadás sok olyan „kínos” kérdést feszeget, amelyre már hosszú évek óta keresik a választ, és amely már sok film alapötletét is adta. Ugyan választ most sem kapunk majd arra, hogy vajon nyugodtan élhetjük-e úgy az életünket, hogy biztosan állíthatjuk, mi felelünk saját sorsunk alakulásáért, és nem mint a sakkfigurák lépdelünk életünk sakktábláján. De arra egészen biztosan ráébreszt ez az előadás minket, hogy élni életveszélyes.
Előadások: Október 26-án 19:00 órától Debrecenben a Barabás Étteremben
November 10-én és 20-án 19:00 órától Budapesten az Orfeumban
Információ: http://www.gyilkossagavacsoran.hu/
