Az idei évben is díjazzák az előző év legjobb szép- és tényirodalmi könyveit. A Libri irodalmi díj követelményeinek megfelelő 154 tény- és szépirodalmi műből 140 neves közéleti személyiség szavazata alapján alakult ki a tízes lista, amire a zsűri és a közönség is szavaz. A zsűriben ott van, Fullajtár Andrea Jászai Mari - ,díjas színész, a Katona József Színház tagja is, akivel az irodalomról, költészetről és az olvasási szokásokról beszélgettünk.
Fotó: Mudra László
- Az embernek fontos pillanat az életében az első olvasmányélménye. Önnek mi volt az a könyv, amit először olvastak és először olvasott?
Az édesapám olvasta nekünk az Oroszlánszívű Richárdot folytatásokban. Azt mindig vártam, illetve a nagymamámnál volt egy olyan könyv, aminek az volt a címe, hogy Halhatatlan szerelem, és tele volt híres festők szerelmi témájú festményeinek reprodukcióival, mellette szerelmes versekkel. A verseket elolvasni még nem tudtam, de néztem a képeket és mutogattam, hogy melyiket olvassák fel belőle. Aztán amikor már magam is tudtam olvasni, akkor az első, amire emlékszem annak Kaland a szigeten volt a címe, ami picit hasonló, mint a Tüskevár, de ebben a történetben nem volt a gyerekcsapattal felnőtt, egyedül ragadnak ott egy éjszakára egy szigeten. Ez volt az első, amit önállóan végigolvastam és nagyon – nagy élmény volt.
- Az irodalmi ízlését mennyire alakították az iskolai tanulmányai és a tanárai?
Szerencsém volt a magyartanáraimmal. Nagyon hamar megszerettem az olvasást és rengeteget olvastam. Nem feltétlenül a kötelező irodalmakért rajongtam. Tizenéves koromban sok költő versével ismerkedtem meg, köztük Tóth Árpád, József Attila, Babits verseivel.
- Akkor először inkább a versek voltak a meghatározó olvasmányai…
Először igen és aztán később, gimnazistaként már nagyon regénymániás voltam. Ott már külön fixációk alakultak ki, például Dosztojevszkij Félkegyelműje volt az első férfialak, akibe szerelmes voltam.
- 2016 óta tagja a Libri Könyvkereskedelmi Kft. által alapított Libri irodalmi díj zsűrijének…
Most már huszonkét éve vagyok a pályán, ezalatt az idő alatt rengeteg kortárs szöveggel találkoztam, sok könyvbemutatót csináltam, ezért nem nagyon van olyan szerző, akinek a műveit ne ismerném korábbról innen-onnan. Közben meg sajnálatos dolog az, hogy mennyire kevésbé olvasottak ők így széles körben, hogy csak egy réteg az, aki kortárs irodalmat olvas, nem egy bevett dolog igazából, miközben zseniális írások jönnek ki a tollukból. Persze borzasztóan nehéz választani, ezért is van az, hogy minden évben egy kicsit más ez a tízes lista. Mindegyikben volt egy – két kakukktojás, ami nem kimondottan szépirodalomnak minősül. Mindig felmerül az a kérdés, hogy hogyan állítasz versenybe egy életműnyi verseskötetet meg egy nagyregényt. Most is, idén is van ilyen, vagy ami más mint a többi. Ilyen értelemben nagy vita lesz az biztos, amikor döntünk.
Fotó: Mudra László
- Hogyan zajlik ez a döntési folyamat a zsűriben?
Mindig megpróbálunk demokratikusan működni és azért rendre az történik, hogy elég hamar kialakul egy erővonal, mert hasonló irányba gondolkozunk, de a végén mégiscsak az van, hogy kettő könyv marad és aztán a küzdelem a zsűriben, hogy akkor a kettőből melyik legyen a győztes mű.
- A zsűri mellett a közönség is eldöntheti, hogy számára ki a legjobb a tíz döntős közül. Ön szerint az olvasóknak mit üzen ez a díj?
Szoktunk tájékozódni arról, hogy áll a közönségszavazás. Olyan elképesztően jó érzés arról értesülni, hogy mennyi ember szavaz és ez reménykeltő. Évről - évre egyre többen szavaznak, mert egyre többen hallanak erről a díjról. Zsűritársaimmal arra próbálunk figyelni, hogy a jelenlegi kortárs érában, nem is feltétlenül mindig a legbefutottabb írót vagy szerzőt díjazzuk, ebben mindig van egyfajta pedagógia, hogy itt egy induló író, költő, aki izgalmas jelensége a mostani kortárs irodalomnak és rá érdemes odafigyelni. Ennek a díjnak a pénzbeli juttatáson túl van egy olyan hozadéka is, hogy az illető díjazott kap média felületet így a promóció hatására növekszik az adott könyv eladása is. Ilyen értelemben nekünk az is fontos, hogy fölhívjuk a figyelmet egy - egy alkotóra, mert komoly értéket hordoznak.
- Az olvasók számíthatnak arra, hogy a zsűri döntését idén is több szempont befolyásolja majd, hiszen a tagjai között irodalomkritikus, dalszerző, irodalomtörténész és színész is megtalálható…
Az irodalmat művelők, használók és elemzők is egyformán megtalálhatóak az öttagú zsűriben. Pontosan ezért válogatta úgy a Libri a zsűritagokat, hogy ne belterjes legyen, ne egy irodalomtörténészi ötös döntse el, hanem több irányból lássanak rá, több szakmai irányból lássák, hogy mely szövegek azok, amik igazán működhetnek. Nyilván egy irodalomtörténész nagyon másképp szemléli a szövegeket, mint mondjuk egy színész, akinek abba az irányba jár az agya, hogy benyomások alapján, kvázi hogyan működik egy szöveg, mik az erősségei, mennyire dramatikus, mennyire széles az amplitudója. Egyszerűen másképp olvasunk mi, mint ők. Mikor beszélünk a könyvekről, akkor ott nagyon élesen elválik, hogy kik az impulzív olvasók és kik azok, akik szakmaszerűen olvassák a könyveket, ez két teljesen másfajta látásmód. Ennek ellenére szoktunk egyetérteni, nincsenek nagy különbségek miközben nagyon mást figyelünk egy-egy alkotónál, egymáshoz képest nagyon eltérőek a szempontjaink. Én az olvasás után megmaradt érzelmi lenyomat alapján alkotom meg a saját sorrendemet.
Pifkó Szera
