1922. január.3-án született Nemes Nagy Ágnes, magyar költő, műfordító,esszéíró, pedagógus. Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is. Ez évben alapította – férjével közösen – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek.
A költői életmű terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált. További új verseit az 1967-es Napfordulóban, majd pedig három gyűjteményes kötetének egy-egy új ciklusában adta közre. Ebben az időszakban írta (sokak által főművének tartott) versciklusát az "Ekhnáton jegyzeteiből"-t.
Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. 1975-től kezdődően több kötetben publikálta esszéit, verselemzéseit és a vele készült interjúkat. Önálló kötetet szentelt Babits Mihály költői portréjának. Műelemzései, a költészet rendeltetéséről, a vers belső természetéről szóló írásai a szakszerűség és az érzékletes, sőt élvezetes eleven szemléletesség példái, a tárgyszerűség és személyesség finom ötvözetének mintái.
Forrás: wikipédia
Szeretlek. Milyen kínos ez a szó.
| Minden tagom úgy húzza, mint a görcs. |
| Messze vagy. Isten tudja, mikor látlak. |
| Megszakadok, és te is összetörsz. |
| Ki lehet bírni. Hogyne, ki lehet. |
| Ma például igen jól vacsoráztam. |
| Te vajjon ettél? Vagy még gyalogolsz? |
| Csúszik a láb az összefagyott sárban. |
|
| Lehet az is, hogy lefagy majd a lábad, |
| és fiú-tested vajjon hova rokkan? |
| amelyet látva, a gyönyörüségtől, |
| emlékszem, hogy gyakran sírvafakadtam. |
|
| Pedig szeretnék egy vászon-ruhát, |
| s rántott halat szeretnék sütni este, |
| kihajtott ingben írnál a verandán, |
| ánizs-szagú süteményt csipegetve. |
|
| A szomszéd kertben hársfa is lapulna, |
| mint mézdarab, ikrás, sötét csomókban, |
| de júniusban délfelé megolvad, |
| s a falon át, langyos kezedre csorran. |
|
| Szeretlek. Mégsem merem ezt a szót, |
| most tapogatni, mint húsban a vázat, |
| mert görcsbe rándul egy-egy ízület – |
| elnyúlok hát, mint akit épp csigáznak. |
|
1945. február 4.bv
