Ha fellapozzuk a történelemkönyveket rengeteg példát találhatunk arra, milyen módokon jutottak uralkodók a „sikerhez”. A trónhoz vezető út általában véres kövekkel volt kikövezve. Ezek később sok írónak, költőnek szolgáltattak témát műveik megírásához, melyeket mind a mai napig játszanak színházaink. És hogy miért? Mert sajnos - ahogyan azt mondani szokták-, a történelem ismételi önmagát és a kegyetlenség, álszentség, hatalom utáni vágy és gátlástalanság olyan emberi tulajdonságok, melyek soha sem tűnnek el. Ezért van az, hogy bármikor is nézünk meg egy királydrámát Shakespearétől, úgy érezzük, van aktualitása és a mai ember számára is van mondanivalója. Az uralkodók közül azok, akiket Shakespeare műveiből megismerhetünk talán III.Richárd az, aki a legvéresebb és a legkegyetlenebb módon gázolt át mindenen és mindenkin, aki útjában ált.
„úgy döntöttem, hogy gazember leszek”
A gyilkos királyt és nyomorát most a Komáromi Jókai Színház színpadán Mokos Attila testesíti meg. A darab zsenialitása talán abban rejlik, hogy Richárd személyiségének alakulása nagyon pontosan megrajzolt, határozott íve van. Pontos pszichológiai diagnózist kaphat a néző arról, miért is vált ez az ember ilyenné, mi vezetett ahhoz, hogy szinte bolondulásig küzdött a saját maga által kitűzött célért, és ezért meggyilkolt maga körül szinte mindenkit. Ahhoz, hogy ezt az ívet megfelelő módon ábrázolja valaki, játékának sokszínűnek kell lenni. Richárd személyisége egyszerre magában kell, hogy hordozza az erőt és a törékenységet. Az ezekből adódó vehemenciát és gyengeséget a megfelelő pillanatokban és ritmusban kell ahhoz váltani, hogy a néző egész végig érezze a karakter által okozott feszültséget. Mokos Attila Richárdjában olykor túlteng a gyengeség és ettől nem válik eléggé gazemberré, ezért a feszültség sokszor csak parázslik. Ahol leginkább megvan a kettősség és a megfelelő harmónia a Mokos Attila által alakított púpos és rozoga Richárdban az, a Lady Annával (Tar Renáta) és Erzsébet királynővel (Szabó Szvrcsek Anita) folytatott hosszas vitája. Tar Renáta olyan energiákat szabadít fel ekkor magában, amitől az ember szíve meghasad. Lady Anna alakja Tar Renáta által igazán az lesz, akinek az író láttatni akarta, egy férje elvesztésétől megtört, fájdalommal teli asszony, aki hiába van tele ennyi fájdalommal, mégsem képes bosszút állni az általa szeretett férfi gyilkosán, sőt kellő undorral, de hűséget ígér neki. Ez az undor a szerelmi civakodásban igazán érzékelhető. Egy másfajta civódás zajlik a szeretteit elveszítő Erzsébet királynő (Szabó Szvrcsek Anita) és a családját meggyilkoló és ettől időközben a trónra kerülő Richard között. Szabó Szvrcsek Anita dögös nőiessége háttérbe szorult, és egy kellő harciassággal megáldott anyát és feleséget testesít meg, aki mindent megtenne azért, hogy az egyetlen élve maradt gyermekét megmentse a királyi kegyetlenségtől.
Tar Renáta és Mokos Attila
Ebben a darabban halmozottan jelen van, és láthatóvá válik, hogy milyenek a nők, ha elkeseredettek, és haraggal, bosszúval, fájdalommal van tele a szívük. Ennek négy formáját láthatjuk a darabban, de közülük csak Margit királyné (Bandor Éva) rendelkezik a megfelelő bosszúvággyal. Bandor Éva Margit királynéja olyan, akár egy szörnyű haragra gerjedt boszorkány, kinek összes átka előbb vagy utóbb eléri célját és beteljesülnek. Bandor Évának meg sem kell ahhoz szólalnia, hogy ezt érzékeltesse, már nézésével ölni tudna, igazán arzénossá varázsolja tekintetét. A legvisszafogottabb a négy nő közül Richárd anyja, York hercegnő. Holocsy Krisztina mondatai nyersek és tompák. Olyanok, amilyennek egy fiát féltő és megértő ugyanakkor fia tetteit szégyellő anyának lennie kell. Richárd és az általa felbérelt gyilkosok (Ollé Erik, Hajdú László) úgy mennek gyilkosságról gyilkosságra akár a pók mikor megszerzi és megöli áldozatait. A színpadra térelválasztóként belógatott vasrácsok, is olyanok, mint a pókhálók, melyekre az áldozatok fölmásznak, föltapadnak és azután nem bírnak kiszabadulni. Jozef Ciller díszlete nagyon letisztult és modern. A vasráccsal elkülönített lezárt térben, csak fémhordók hevernek mindenütt. Ezzel a néhány hordóval nagyon sok minden kifejezhető akkor, amikor felállítják, eldöntik, ledöntik azokat. Martin Huba rendező a különböző színű drapériákat szimbólumként használja. A piros színűt a halál szimbolizálására, a sárgát és a kéket a hatalom kifejezésére, a lilát a vallás és a hit megjelenítésére, a zöldet a feltámadás, a fehéret pedig a tisztaság és a lélek győzelmének jelképezésre használja A meghatározó szín viszont a fekete és a szürke, amely mind a díszletben mind pedig Milan Čorba jelmezeiben meghatározó. Csak a tisztaságot és ártatlanságot jelképező York és Edward herceg (Simon Barna, Simon Ákos) ruháiban nincs fekete csak fehér és barna.
Martin Huba rendezése szinte egészen a végéig nagyon pörgős, jól átgondolt és megpróbálja a néző számára minél érthetőbbé tenni azt, mi történik a színpadon és azt is, hogy ki kinek a kije, ami ebben az esetben nagyon fontos, hogy követni tudja a néző. Az átgondoltság az előadás legfontosabb részénél, Richard király bukásánál azonban már nem érzékelhető. A végső ütközetben ahol végül Richmond gróf (Tóth Tibor) győzedelmeskedik, Richárd birodalmával együtt a jelenet is szétesik, és nincs meg a kellő energia és a kellő feszültség. Olyan, mintha hirtelen nem ugyanannak az előadásnak a végét látnánk, mint amit addig a pillanatig láthat a néző. Olyan, mintha az utolsó jelenet a rendező számára nem a csatajelenet lett volna, hanem az, amikor Richard az őrület határán van, és álmában megjelennek az általa meggyilkolt rokonai és hívei: Clarence (Szabó Viktor) Lady Anna, Buckhingam (Rancsó Dezső), IV.Edward (Olasz István), Rivers gróf (Bernáth Tamás), Dorset márki,(Majorfalvi Bálint), Lord Hatings (Benkő Géza), és a hercegek. Ez talán a legszebb része az előadásnak, a földön fekvő Richárdhoz egyenként mennek oda áldozatai, és lepleik ráterítésével kívánják halálát és bukását. Bár a mindenki által gyűlölt és pokolba kívánt lovas, aki országát oda adta volna egy lováért, végül elbukik, de bukásnak ereje mégsem érzékelhető kellőképpen, így az a bizonyos katarzis élmény, Richárddal együtt hal meg.
Fotók: http://www.jokai.sk/