Szántó Balázst először a Vígszínház A Pál utcai fiúk című előadásában láthatta a közönség, majd 2018-ban leszerződtette a Vígszínház. Azóta láthatta a közönség A padlásban, A dzsungel könyvében, a Baal-ban, valamint A nagy Gatsby-ben is, illetve a Szélvész után is szép vagy című előadásban. Nemrég mutatták be a Pesti Színházban A 80 nap alatt a Föld körült, melyben Balázs Jean Passepartout karakterét formálja meg. Ennek kapcsán beszélgettünk.
Fotó: Panamy
Annak ellenére, hogy számos zenés előadásban csillogtattad már meg énektudásodat, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen mégsem zenés-színész osztályban kötöttél ki. Mi volt ennek az oka?
A gimnázium után nem vettek fel egyből a Színművészetire, így két évet a Pesti Magyar Színiakadémiára jártam. Jól éreztem ott magam, ezért csak másodévben döntöttem úgy, hogy lépnem kell. Akkor prózai osztály indult az egyetemen, amit Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea vezetett. Elrajtoltam és sikerült. Hozzáteszem, két évig Novák Eszter és Selmeczi György volt a zenésmesterség tanárunk, úgyhogy tulajdonképpen megkaptam egy szeletét annak, amit akkor kaptam volna, ha zenés-színész osztályba járok.
Láthat a közönség többek között A padlás, A dzsungel könyve, A Pál utcai fiúk, A 80 nap alatt a Föld körül című előadásokban…
Én A Pál utcaival kerültem a Vígbe. Az énekmesterem, Bagó Gizella kérdezett meg, hogy érdekelne-e engem ez a lehetőség? Érdekelt, ezért elmentem arra a castingra, amit Marton László tartott. Negyedéves voltam, amikor az előadást elkezdtük próbálni. Így a Pál utcaival kezdtem, és utána A dzsungel könyvében Csil szerepébe kerültem Fesztbaum Béla és Lázár Balázs mellé, majd jött A padlás, közben pedig már folytak a Háború és Béke próbái.
Említetted a szerepátvételt. Hogyan élted meg azt, hogy bekerültél egy olyan ikonikus előadásba, mint például A padlás?
A munka szempontjából hasznosabb, ha az ember nem gondol bele abba színészként, hogy milyen nagyszerű kollégák után kell játszania az adott szerepet, mint például Méhes László vagy Telekes Péter. Ez olyan hasznos energiákat venne el, amiket a beugrásra, a szerepre, a munkára fordíthatnék, miközben próbálom az adott szerepet. Mindezt úgy, hogy ne másold egy az egyben azt, aki előtted játszotta azt a szerepet. Közben pedig mégiscsak egy nagy egész részébe kell beleérkezned, zeneileg pontosan. Óriási felelősség ez, mert valahogy működtetni kell azt az esszenciát, ami miatt ez régen akkorát szólt. De azt hiszem, ez a fajta váltórendszer pont az, ami ezeknek az előadásoknak a frissességét megőrzi.
Te általában hogyan állsz a szerepeid megformálásához? Milyen gondolatok mozgatják a figuráidat, melyeket általad láthat a közönség?
Színészként egyszerre vagy alkotója és tárgya annak, amit csinálsz. Az utolsó molekuládig használod saját magadat, hogy megfesd, kifaragd az adott karaktert, figurát a színpadra, hús vér valódból, mert magadból tudsz dolgozni, nem másból. Zsámbéki Gábor azokra a jelenetekre, szituációkra, amiket az egyetemen vittünk neki, sokszor használta azt a szót, hogy érvényes. Szerintem ez egy nagyon jó kifejezés, mert az önazonossággal van összefüggésben. Azzal, hogy a valódi élethelyzet az valóban így működne egy adott karakterrel, szereppel, embertípussal. Ez nagyon megmaradt bennem.
Szántó Balázs a Szélvész után is szép vagy című előadásban.
Fotó: Juhász Éva
Ezt hogyan működteted akkor, amikor egy héten mondjuk akár négy-öt karaktert is megformálsz?
Az, hogy hogyan kondicionálja magát erre az ember úgy, hogy ne váljon rutinszerűvé a szerepformálása, de közben már mégis magabiztosan csinálja, az a munka és a tanulás része az egyetemen, és az utána következő nagyon sok évben is. A Szélvész után is szép vagy című előadásunkban például egyszerre, egy előadáson belül tíz karaktert is megformálok a Házi Színpadon. Persze nem egyedül teszem, hanem Kovács Olivér barátom és kollégám segítségével. Mondjuk ebben az előadásban letudom az általad említett heti penzumot karakterszámban.
A 80 nap alatt a Föld körül című előadásban a nézők tőled egy magabiztos karakterformálást láthatnak. Az egész olyan, mintha már nagyon régóta játszanád ezt a szerepet. Pofán csapott. Ezt te is így érzed?
Köszönöm. Ezt jó hallani. Annyi hozzá tartozik a valósághoz, hogy ezt augusztusban már három-négy előadás erejéig bemutattuk a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Aztán most februárban kezdtük el újra próbálni a Pesti Színházban. Zsótér Sándortól tanultuk meg azt, mikor negyedéven rendezett minket, hogy onnantól kezdve, hogy megfejted és tudod az anyagot, és azon belül a saját feladatodat, akkor már nem nagyon tudsz eltévedni. Illetve a szöveg centrikusság is nagyon lényeges még abból a szempontból, hogy minden oda van leírva, tehát onnan lehet kiolvasni azt, hogy a karakterrel mi történik. Talán ezért látszik, hogy otthonosan érzem magam a szerepben. Próbálom minden alkalommal magamévá tenni.
Olyan, mint a kotta a zenében...
Igen, mint egy rejtvény. Egy szöveg önmagában az csak egy szöveg. A Te feladatod kinyomozni, hogy mi az igaza a figurának, és hogyan kezded el képviselni. Erről szól valójában ez az egész, mert a konfliktusok így születnek. Én azt gondolom, hogy az a jó színház, ahol konfliktusok vannak, mert ott az igazságok ütköznek. Ez egyébként szintén Zsámbékitól jött. Sokszor mondta, hogy mindenkinek megvan a maga kis igaza és akkor érdekes valami, hogyha folyton el tudjuk tolni a nézőpontokat. Így bárki viselkedése érthetővé válhat. Hozzáteszem, ez a fajta hozzáállás a dolgokhoz és a világhoz sokat segít az emberek alapvető megértésben is. Mindenki jön valahonnan, valamiből, de mi nem tudjuk adott esetben kinek milyen reggele volt, és hogy milyen napja lesz ezután. Nem tudhatjuk, miért viselkedik egy adott pillanatban valaki úgy ahogy. Szerintem ettől izgalmas vagy érdekes valami.
Ez adja az egyik esszenciáját a 80 nap alatt a Föld körül koncertszínháznak is?
Sokat gondolkodtunk azon Magács Lászlóval és Bakó Gáborral, milyen legyen ez formailag. A cselekmény a könyv szűkebb része, ezért az anyag nem könnyen adaptálható. A tetemes részét az adatok és az információk képezik. Nyilván ez a maga korában elképesztő dolog lehetett így olvasva, de a mai kor embere már felteszi magában azt a kérdést, hogy miért kell hat oldalon keresztül arról írni például, hogy hány tonnát nyomott egy hajó. Miközben Jules Verne a maga humorát ezeken az adatokon keresztül csempészte bele.
Karácsonyi Zoltán és Szántó Balázs a 80 nap alatt a Föld körül című előadásban.
Fotó: Juhász Éva
Na jó, de másként nem tudták ezt akkor elképzelni, csak ha leírta hat oldalon keresztül...
Igen. Ettől is volt izgalmas látni, hogy ebből a sok információból, mi fog valójában szerepelni a szövegkönyvben és hogyan fogjuk majd ezt a történetet elmesélni. Szerintem egy színházi előadás akkor jó, ha elmesél egy történetet és majd a néző elviszi azt magával, ami valamiért megragadta őt az előadásból.
Mivel ez egy koncertszínház, melyben a Lóci játszik zenekarral dolgoztok együtt, mennyiben volt más ez a próbafolyamat, mint általában?
Az a jó próbafolyamat ismérve, ha kellő nyitottság van az alkotók között abban, hogyha egy sor nem olyan, vagy nem igazán fejezi ki azt a szituációt, akkor tudjunk arról beszélni, hogy esetleg nem kellene-e inkább ott egy másik szót használni, mint ami le van írva. Ezáltal élőbbé válik. Ezek, bár pici dolgok, de sokat tudnak hozzá adni az előadáshoz. A lényeg hogy a darab a feszességét ne veszítse el, mert ha valamiről nagyon hosszan elkezdünk beszélni, akkor ez a fajta zenés káosz el tud veszni. Ezért volt nagy öröm ilyen profi zenészekkel és zenekarral, mint Lóciék, együtt próbálni. Csorba Lóci írta a dalokat és a dalszövegeket ránk és a képességeinkre. Természetesen a történetet szolgálva.
Valahogy a színészi pálya is ilyen, mint amit ebben a darabban átél a főhős...
Valóban, ez sok szempontból egy Fogg-i élet. Nagyon strukturált, azzal a nagy különbséggel, hogy nem az egyén, hanem a próbák, vagy más munkák által. Ez gyakorlatilag egy reggel tíztől este tízig tartó folyamat. Ebben el kell kezdeni kialakítani, nem csak az ember magánéletét, hanem a saját magára fordított idejét is. Ez egy folyamatos munka. De ez megéri, ha az ember azt érzi, hogy olyan feladatokat, lehetőségeket kap, amikkel olyan utakat tud bejárni, amiket még soha. Ez áldásos.