Fülledt és forró nyári délutánon várt rám- elég sokat, egy Király utcai szórakozóhelyen Erdei Gergő, vagy ahogyan a kollégái és barátai hívják Jimi. Egy cigi és néhány korty hűsítő limonádé után fény derült arra, mi a mozgatórugója Gergő mindennapjainak.
Ha színházba nem, mint előadó hanem, mint néző mész mi alapján választasz?
Igazából engem a nagy kőszínházak nem vonzanak, inkább a kicsit alternatívabb színházi réteget választom. Sokat járok az Örkénybe és a Katonába, de kedvelem a Szputnyik és a HoppArt előadásait is, akik pedig abszolút alulról jövő csoportosulások. Valószínűleg azért ezek érdekelnek, mert magam sem a kőszínházas ember vagyok, ezért is választottam a tengést-lengést, a szabadúszást színházak és előadások között.
- Elég sok rétegét műveled a színháznak…
Táncolok, bábozok, utcaszínházazok és még prózázok is, ezért úgy tűnhet, mintha nem találnám a helyemet, de ez nem így van. Úgy gondolom, hogy egy színész ettől csak skillesebb lesz (ügyesebb). Minél több képessége van, annál jobban állja meg a helyét különböző műfajú előadásokban.
- Vannak olyan előadások, melyekben az általad felsoroltakból mindet tudni kell alkalmazni…
Igen, csak tudod van olyan ember, akiknek ha azt mondják, na most akkor ezt kéne megtanulni, akkor csak néz, hogy ne hülyéskedj már, én nem vagyok bábszínész, nem tudok zsonglőrködni, nem vagyok cirkuszos… Én mindig örülök annak, ha valami olyanra kérnek meg, amit alapvetően nem tudok, így fejlesztem magam.
- Most az Operett Színház Rómeó és Júlia báljelenetében gólyalábazol és tüzezel. Mióta foglalkozol zsonglőrködéssel?
Még 2003-ban voltam kint Csehországban egy társulatnál és tulajdonképpen ott tanultam meg gólyalábazni és akkor jött be aktívan az életembe a cirkusz a mozgásszínház és a bábozás. Tulajdonképpen ott szereztem meg az alaptudásomat.
- Hogyan kerültél a Continuo Színház társulatába?
Van egy bázisuk egy kis csehországi faluban, szinte teljesen önellátóak. Nyárra mindig összehívnak egy nemzetközi csapatot, ilyenkor a világ minden tájáról érkeznek tehetséges fiatalok, és együtt készítenek egy különleges vándorló előadást, akkor épp egy kastély körül. A nézők helyszínről-helyszínre vándorolhattak, ahol mindig érdekes és izgalmas jeleneteknek lehettek tanúi.
- Testnevelésből jó voltál?
Még általános iskolában atletizáltam: magasugrás, távolugrás, ezekből nagyon jó voltam. A technikai dolgok mindig jobban mentek. Szeretem a testemet használni és ezért is kezdtem el nyitni a mozgásszínházak felé. Természetesen a prózai darabokban is használja a színész a testét, de mégsem úgy, mint egy tánc- vagy egy mozgásszínházi előadásban.
- Március elején volt a premierje A fösvénynek a Gózon Gyula Kamaraszínházban, amiben te az egyik inast, Keszeget alakítod…
Beugróként kerültem bele, a próbafolyamat harmadik hetében…
- Nehéz dolgod volt?
Nem volt egy nehezen megoldható dolog ez, mert szolgaként nincs sok szövegem és jelenetem a darabban.
- A Csiszár Imre által rendezett Fösvényben a smucig Harpagont, az inasok és szolgák teszik még nevetségesebbé és utálhatóvá. Viszont láttam már olyan értelmezést is melyben a pórnép nem kapott ekkora hangsúlyt. Szerinted melyik irány a jobb?
A Commedia dell artét nagyon szeretem, ezért nekem onnan jön egy ilyen szolga szeretetem. Ebben a színházi stílusirányzatban mindig ők a vicces karakterek, akik nevettetik az embereket. Moliére Fösvényében Harpagon mögött is ők irányítják a szálakat.
- Ehhez képest a Gyilkosság a vacsorán Társulatának Utolsó csepp című előadásában szinte le sem jössz a képzeletbeli színpadról, hiszen te játszod Bertalan Tamást, aki miatt az ünneplő „rokonok, barátok és családtagok” összegyűlnek. Mekkora felelősség nehezedik így rád?
Óriási. Meggyült a bajom vele, egyrészt a sok szöveg miatt, mert nem volt olyan sok időnk próbálni, másrészt meg azért, mert nekem mindenre oda kell figyelnem, mivel én vagyok egy személyben a játékmester, a főszereplő meg az ünnepelt.
- Ezeknek az interaktív előadásoknak mennyire kedvez a rutinosság?
Sok nézői kérdésnél nagyon jó, mert már tudjuk, mit kell válaszolni. Eléggé kötött információk vannak, amik a sztori alakulásának szempontjából nagyon fontosak. Ezért nem lenne jó lebukni az egyik legnépszerűbb vacsiszínházas darabban, a Vérkötelékekben egy olyan egyszerű kérdésnél, hogy például mi a neve anyánk. Mert ha hárman háromfélét mondunk, akkor az eléggé ciki. De a rutin csak a háttérismeretben jó. Szeretem az új kérdéseket, mert olyankor azt érzem, hogy az adrenalin felmegy bennem, és nagyon elkezd pörögni az agyam. Miután válaszoltam, azután gondolok bele abba, vajon jót mondtam-e, és elég gyors volt-e a reakcióm. Ez azért jó, mert nem puhulunk bele…
- A színházon kívül mi az, ami még kitölti a mindennapjaidat?
Hangfelvételeket mondok fel egy kft e-learninges animációihoz. E mellett néha bejön egy-két reklám, de a művészeti szférából nem nagyon mozgok ki. Nyáron meg az utcaszínházzal járom az országot és néha a világot.
- Most eléggé kisimultnak tűnsz…
Kipihent vagyok, igen. Most jól is érzem magam a bőrömben, nincs stressz…
- A stressz néha attól van, hogy nincs elég munkád?
Akkor is (mosolyog), meg akkor is, amikor egy próbafolyamat nem egészen olyan, ahogyan azt elképzeltem.
- Hogyan képzeled el a jövődet?
Színházi szakmában aktívan résztvevő emberként képzelem el magam, és hogy mindig valamit csinálok, mert az üresjáratokat és a négy fal között ülést nem bírom.
Bár a röpke egy óra alatt Erdei Gergőnek egy helyben kellett ülnie, egy pillanatig sem éreztem rajta emiatt feszültséget vagy mozgásvágyat, mert ahogyan ő fogalmazott, „amikor szellemileg aktív, akkor ez kitölti őt … „