Az 1970-es 80-as években sok játékfilm készült melyekben a fiatal színészek lehetőséget kaptak arra, hogy megismerje és megszeresse őket a közönség. Sajnos ugyanezt manapság nem lehet elmondani, pedig sok a fiatal tehetséges színész/színésznő. Ezért a Színházi 10 perc blogban Idegpályák címmel új rovat indul, melynek célja, hogy bemutassa ezeket a fiatal művészeket: honnan indultak, mit gondolnak a színházról és hogyan látják a művészet mai szerepét.
A képzeletbeli pódiumra másodszor Szakács Zsuzsi lép fel, akivel egy napsütéses késő őszi délutánon találkoztam, egy kellemes és retró hangulatú kávézóban, a Wesselényi utcában. A kissé még álmos hangulatú kora délutánon kávékevergetés közben.....
Bartha Máté fotója
- Mi volt az első színházi élményed?
A Padlás volt, a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. Teljesen lenyűgözött, hogy minden színes, mesés, varázslatos, és boldog véget ér. Ott beleszerettem azokba az emberekbe, akik ezt a varázslatot csinálják.
- Hogyan vette be magát a színház az életedbe? ….gondolom előbb utóbb elkezdtél színjátszó körbe járni….
Igen, általános iskolában indultam versmondó, mesemondó, és népdaléneklési versenyeken, majd 8. osztályos koromban bekerültem a városi diákszínjátszó körbe.
Gondolom gimnáziumban is játszottál…
Igen… Egyszer az utcán sétálva láttam egy papírlapot az egyik Petőfi téri épület ablakában: „Jelentkezz a Debreceni Vasutas Musical Stúdióba!” Jelentkeztem is, és a következő héten már tagként léptem az említett épületbe.
- Mit láthatott tőletek a debreceni közönség?
A padlást…. (nevet)
Akkor A padlás meghatározta a pályád elejét….
Ezzel kapcsolatban van egy nagyon megragadó élményem. Presser Gábornak volt egy önálló estje Debrecenben, ahol A padlás dalait is énekelte. A társulatunk kapott két jegyet, amit kisorsoltunk egymás között, és az egyik az enyém lett. Az est végén odamentünk Presser Gáborhoz, és elmeséltük neki, hogy mi is játsszuk A padlást. Meg is kérdezte, melyik szerepet játszottam én. Mikor kiderült, hogy a Lámpást, azt mondta: „na azt hiszem ilyen helyes Lámpásunk se volt még”. Persze ettől teljesen zavarba jöttem…
Brutus/Radikális Szabadidő Színház
- Gondolom érettségi után jelentkeztél a színművészetire?!
Jelentkeztem persze. Bár a felvételi lap második és harmadik helyén megjelölendő intézmények több fejfájást okoztak. Végül – kizárásos alapon – az andragógia szakot választottam. Persze elmentem felvételizni a színműre, de nagyon fura élmény volt az egész. Eleve a helyzet, minden és mindenki idegen volt, én meg azt sem tudtam, mi fán teremnek azok az emberek, akiknek itt a helyük. Én másik fán teremtem. J Mondanom sem kell, az első rostán sem jutottam tovább.
- Ki felvételiztetett akkor?
Máté Gábor. (mosolyog)
Akkor nem sikerült, később pedig le is tettem róla, nem is éreztem fontosnak. Meg ott volt az ELTE és az andragógia szak, új emberek, új környezet, új helyzetek.
- És akkor mégis, hogy kanyarodtál vissza a színpadhoz, a világot jelentő deszkákra?
Két hónap egyetemi lét után éreztem, hogy ez nekem kevés lesz, hiányzott a nyüzsgés és a csapat, akikkel dolgozni lehetne. Azt hittem meghülyülök „színház-akaró” emberek nélkül. Egyszer elmentem a Merlinbe, ahol valamilyen apropóból egyetemi színpadok mutatták meg a nagyérdeműnek, mit tudnak. Itt láttam a Zsiráfivóhelyet a Radikális Szabadidő Színház előadásában. Szimpatikusak voltak és tetszett amit csináltak. Aztán úgy jött ki a lépés, hogy bekerültem és néhány évig dolgoztunk is együtt. Aztán onnan kiválva (és kiegészülve) a fantommajmokkal folytattam.
- A radikális jelző mire vonatkozik?
A szabadidő eltöltésére. (nevet)
- Mi volt az első előadás, amiben náluk játszottál?
Paul Foster: Brutus.
- Ha már itt tartunk, hogy egyetemi színpad kicsit kanyarodjunk vissza az andragógiához. Te mit gondolsz, mennyire tekinthető felnőttképzésnek a színház?
Fú, ezt én kicsit izzadságszagúnak érzem, mikor mindent begyömöszkölünk felnőttképzés címszó alá. Merthogy végül is a felnőttek mennek színházba és új tapasztalatokkal jönnek el onnan… Szerintem a színház nem felnőttképzés. De ha már nagyon mondani kell valamit, ami a két halmaz metszetében található, akkor a tréningeket mondanám.
- A szakdolgozatod írod épp, mi a munkacíme?
Egy alternatív tréningmódszer - jelen esetben a vacsoraszínház - hatékonyságának mérőeszköze.
- Most a Gyilkosság a vacsorán előadásaiban játszol... miben rejlik ennek az interaktív vacsoraszínháznak a varázsa?
Számomra abban, hogy játszhatunk a nézőkkel. Ezért sem tudok rá munkaként tekinteni. Igyekszem mindent megtenni azért, hogy jól érezzék magukat azok, akik jegyet váltottak az előadásra. Ha nem így tenném, azt érezném, hogy cserbenhagyom őket. Hiszen azért jönnek ide, hogy játszanak és szórakozzanak. De erről órákig tudnék beszélni.
- Szerinted mi volt a célja a vacsoraszínház megálmodóinak?
Ha az emberek nem mennek el a színházba, akkor a színházat kell oda vinni, ahol az emberek vannak…
Vérkötelékek-Mia/Gyilkosság a vacsorán
Ha a hegy nem megy Mohamedhez….
Igen. Pont abban rejlik a szépsége a vacsoraszínháznak, hogy leülsz beszélgetni a nézőkkel, ezáltal interakcióba kerülsz velük. Nagyon szeretem ezt, mert minden este más emberekkel találkozunk, egyben játék, karakter-les, és improvizáció-fejlesztés. Soha nem tudhatom előre, mit fognak kérdezni. Az interakciótól lesz izgalmas és más az, amit vacsoraszínháznak hívunk.
- Mi a titka ezeknek az előadásoknak?
A gyors és frappáns reakció. (nevet)
- Színészkollegáiddal mennyire függtök az előadás ideje alatt egymástól?
Abszolút mértékben… nagyon-nagyon. Az interakcióban is, mert nem mindegy, hogy rólam mit mond a másik annál az asztalnál, amelyiknél még beszélgetni fogok az ott ülőkkel. Izgalmassá teszi az is, hogy estéről estére lehet kísérletezni azon, milyen is legyen igazából a karaktered. Megtehetem, hogy egyik este például makacs vagyok, máskor hetyke, harmadszor mézesmázos…..
- Melyik szerepednél lehet ezt leginkább megtenni?
Mia ilyen nekem a Vérkötelékekben, ott elég nagy szabadságom van.
- A vacsoraszínházon kívül mire vágyódsz még?
Próbafolyamatokra. Arra, hogy dolgozzunk. A legutóbbi ilyen folyamat, amiben részt vettem, egy rendezővizsga októberi bemutatóját előzte meg. Amit különösen élveztem benne, hogy elképesztően jó volt a csapat. És ez a másik, amire vágyom. Csapatra.
Információ: http://egyetemiszinpad.blogspot.hu/
http://www.gyilkossagavacsoran.hu/