Szekér Gergővel először egy középiskolás színházi előadás kapcsán találkoztam. Már akkor is nagyon ambiciózus, csengő hanggal és tehetséggel megáldott fiatalember volt. Azóta eltelt néhány év, és jó látni, hogy a zene és színház iránt való szeretete és elköteleződése mit sem változott. A neve egy tehetségkutató kapcsán vált országosan ismertté, jelenleg pedig a "Madár, repülj!" című dalával az Eurovíziós Dalfesztiválra szeretne kijutni.
- Hogy született meg a „Madár, repülj!” dalszövege, ami akár egy versnek is beillene?
Körülbelül egy nap volt, amíg megírtam. Úgy volt, hogy elkezdtem írni a dalt, jött egy nagyon jó gondolat, pont a refrén, a madár, repülj és hozzá a szöveg, amin meglepődtem, mert ez, így még sosem fordult elő velem. Általában elsőre csak halandzsa jön a dallamra.
- A madár kicsoda a dalban? Te vagy, a hallgató, vagy lehet bárki más, de lehet egy megfoghatatlan valami is, akár egy gondolat?
Sok minden egyben, de legfőképpen az elengedés gondolata. Mindenhol vannak olyan emberek, akik valamit nehezen tudnak elengedni, benne van a fejükben. Nekem is vannak ilyen dolgaim, de ezeket tudni kell elengedni.
- Akkor ezek szerint a madár az nem Te vagy, hanem a gondolat, ami megfogalmazódik, és amit nem tudsz elengedni, de ezzel a dallal azt szeretted volna elérni, hogy sikerüljön…
Igen. És egyébként sikerült is. Most valamiért úgy álltam „A Dal” színpadára, hogy nem gondolkodtam azon, vajon sikerül-e majd jól elénekelnem ezt a dalt. Az első tizenöt másodperc egy halál. Az első refrént mindig izgulva énekelem el, mert van bennem egy jó izgalom, az hogy sikerüljön, hogy kijöjjön belőlem minden érzés, amit akarok. Utána mindig lecsitítom a gondolataimat, hogy úgyis ki fog jönni, csak engedjem el magam.
- Az egész a fontos, de ugyanakkor az egészet a részletek adják, így van ez egy dalnál is. Számodra melyik a legfontosabb része a dalodnak?
A második verze, a „volt a mezőn egy kis madár” (énekel), azt imádom. A színpadon ennél a résznél a táncoslány kontaktált velem, ami tényleg egy picit szól az én múltamhoz, az én egész régi énemhez. Az egy nagyon személyes rész, azt írtam meg a legkésőbb. Mikor ez született, végig egy hegedű dallam ment a fejemben. Szerettem volna a madarat megszemélyesíteni, és így lett egy madár, akinek van egy tipikus hangja meg egy dallama, mint minden madárnak.
- Számomra a madár ebben az esetben egy megfoghatatlan valaki, aki nem látható. Neked miért volt fontos az, hogy a klipben egy nőalakként láttassátok a fák között az erdőben?
Azt hiányoltam, hogy nem tudják, hogy mi az a madár, ki az a madár. Pont ezért akartam közelebb hozni. Szerettem volna érzékeltetni, hogy ez egy feminim dolog, de még csak nem is egy ember, ezért sem láthatják a nézők az arcát. Ő egy feminim érzést testesít meg, Anya miatt is, meg azért is, hogy ellensúlyozza a férfi energiákat, amiket én adok, így találom meg az arany középutat. Fura, hogy a horoszkópom szerint nem mérlegnek születtem, halak vagyok, de szerintem mérlegnek kellett volna, bár a halak is ketten vannak, így az egyensúly itt is jelen van. Ezért is van, hogy a magánéletemben is gyűlölök egyedül lenni. Nagyon vágyom arra, hogy valakivel végig tudjak menni egy úton. Ez mindenre hatással van. Nekem kell mindig egy középpont, amit keresek.
- Most ez a dal van fókuszban mindenhol, de a Te életedben is van még olyan, ami a pályád szempontjából lényeges és fontos.
Valóban. Jelenleg filmzenéket szerzek, most is mielőtt elmegyek próbálni, egy fél órát zenét fogok írni. Nem rajongok semmiért, az én hobbim az a zeneszerzés, amit már tizenhat éves korom óta csinálok. Nem áll másból az életem, minthogy a barátaimmal vagyok, vagy zenét szerzek, vagy színházban játszok, vagy annak az ágazatait csinálom, szinkronban, és filmen.
- Nem lett több barátod a műsorok kapcsán?
Kevesebb lett.
Saját magamnak. Van olyan ember, akit te a barátodnak gondolsz, aztán kiderül, hogy legfeljebb egy haver, merthogy nagyon sokáig nem keres, esetleg össze is vesztek, és jön egy hírnév, meg egy ilyen siker szerű dolog, és rögtön megkeres, találkozni akar, meginni egy kávét, hogy valamelyik barátját betuszkolhassa általam egy produceri irodába. Így előbb utóbb mindenki kimutatja a foga fehérjét. Most jöttem rá egyébként, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány barátom van, a többi az haver vagy ismerős. Nagyon-nagyon kevés az olyan barátom, aki szeret. Ez egy ilyen fura dolog, mert jó hogy van nevem, szeretem, hogy ismert vagyok, mert azt érzem, hogy sok emberhez el tudom juttatni azt, amit én fontosnak tartok, például ezzel a dallal kapcsolatban az elengedés téma is ilyen. Amikor színpadon vagyok, akkor is szeretek kis üzenetet hordozni, mert jó látni, hogy valaki nem a mindennapi gondjain rágódik, hanem élménnyel megy haza, ami legalább egy fél órára ki tudja kapcsolni a gondjaiból.
- Az álombuborékodat nem pukkasztotta ki az, ami a hírnévvel együtt jár?
Ez akkor pukkadt ki, amikor elindultam a tehetségkutatóban, és jött a hírnév. A realitások talaján mozogtam egész végig a műsorban. Úgy kezdtem neki, hogy több opciót tartottam fent, hogy ha ez lesz, akkor én ezt fogom csinálni, ha semmi nem jön be, akkor mit fogok kezdeni magammal. Felkészültem mindenre, és ahhoz képest a legjobb történt. Azt gondoltam, hogy utána lesz egy hosszabb szünet, és akkor majd lassan elkezdődik valami, de nem így lett. Egyből jött „A Dal”. Szerencsére sokan szeretik a Madár, repüljt, sokan írják, hogy eljutottak hozzájuk azok az üzenetek, amiket szerintem hordoz. Ettől boldog vagyok.
- Arra felkészültél mi lesz akkor, ha megnyered „A Dal”-t?
Nem. Ez az egy, amire nem készültem fel, szerintem erre nem is lehet. Azt már megtudtam tapasztalni milyen kiesni egy műsorból, milyen otthagyni és milyen elkezdeni egy műsort. Azt viszont nem tudom, hogy milyen megnyerni egyet, meg hogy milyen az, amikor egy előadó egy országot képvisel egy dallal. Erről majd akkor fogok tudni beszélni, ha ott vagyok. Bár nagy reményekkel állunk hozzá, de hát ez nem csak rajtam múlik.
Pifkó Szera
