Borbély B. Emíliával először hat évvel ezelőtt találkoztam Esztergomban a Várszínházban, amikor a Temesvári Csiky Gergely Színház többek között a díjnyertes Rosencrantz és Guildenstern halott, valamint a Mady Baby című előadásával mutatkozott be az esztergomi közönségnek. 2017 nyarán pedig a Hair-rel nyűgözték le a nézőket. Emíliával az előadást követő nap reggelén beszélgettünk…
Fotó: Temesváry Csiky Gergely Színház honlap
- A közönség tőletek mindig izgalmas és érdekes előadásokat láthat. Ezt különösen a Mady Babynél éreztem, ami egy buszban játszódik. Hogy érzed, a nézőket mennyire sikerül meghódítani?
Nekem minden esetben az a feladatom, hogy – idézőjelben - meghódítsam a közönségemet, hogy ez sikerül vagy nem az nyilván kockázatos. A Madynél, kicsit más a helyzet. Egyedül vagyok, csak magamra számíthatok, a többi előadásnál általában többen vagyunk a színpadon. Ilyen szempontból ez teljesen más, de mindig ugyanaz a helyzet, hogy előbb én higgyem el, aztán hitessem el a közönséggel is, hogy az, amit én közölni akarok, nagyon fontos dolog. Szerintem ez igazából minden előadáson így működik, csak van amikor egyedül vagyok és akkor tényleg minden lehetséges praktikát be kell vetnem, amikor viszont többen vagyunk a színpadon, akkor ez megoszlik és sokkal kevesebb a felelősségem is.
- A Mady Babynél a kisbuszban alig több mint tíz néző foglalhat csak helyet, az Esztergomi Várszínház nézőtere sem túl nagy, a temesvári viszonyokhoz képest. Mennyiben befolyásolja ez a te jelenlétedet és játékodat a térben?
Teljesen más, amikor egy összezárt kis térben vagyunk vagy még kisebben, akár egy mikrobuszban, mert sokkal jobban látszik minden, sokkal könnyebben rajtakapható, ha valami nem a tervek szerint alakul, vagy mondjuk rosszabb passzban vagyunk.
Fotó: Temesváry Csiky Gergely Színház honlap
- Nagyobb nyomatékot kap ilyenkor az interakció?
Az interakció lehetősége mindig benne van ezekben a helyzetekben, főleg a Mady Babyhez hasonló daraboknál. Most már nyolcvanhét előadáson vagyok túl a Mady-vel, de ezekre nem lehet felkészülni, mert mindig különbözőek az emberek, a hangulatok, a reakciók. Persze nekem meg az a dolgom, hogy felhasználjam ezeket, hogy az adott helyzetekből kihozzam a legjobbat, ami természetesen valamilyen módon kihat az előadásra is.
- Nyaranta járjátok a várszínházakat. Hogyan lazítasz két utazás között?
Tulajdonképpen ez a nyár az egyik legzsúfoltabb nyarunk, csak augusztusban nem játszunk. Szeretek és ki is tudok kapcsolni. Most például már várom, hogy szünet legyen, mert évad végére telítődve vagyok mindennel és mindenkivel. De ez az érzés körülbelül egy hétig tart, utána elkezd hiányozni az egész.
Fotó: Bíró Márton
- Közös szórakozás a nézővel az, amikor játszol, vagy inkább egyfajta feszült állapot uralkodik el rajtad?
Mindenképp eleinte stresszből indulok, de az én célom, hogy ebből a játékból egyfajta közös szórakozás legyen, amikor már a színpadon vagyok, főleg, ha nagyobb feladatot kapok egy darabban, akkor erre még jobban oda kell figyelnem. Minden esetben azt szeretném, hogy közös szórakozás legyen a nézővel.
Még több szórakoztató pillanatot kívánok neked és a közönségednek is!
Pifkó Szera
