Helyszín a Katona József Színház kantinja. A megbeszéltek szerint ott vártam Mészáros Bélát, aki a Hóhérok című előadás főpróbahetében szakított időt erre az interjúra. Öt óra után pár perccel meg is érkezett. A hatalmas térben először megkeresett a szemével, majd miután megpillantott, kedvesen elmosolyodott, leült és mintha mindig is ismertük volna egymást, beszélgetni kezdtünk.
Fotó: Judit Horvath
- Ha forgatnának egy filmet az életedről, akkor ki játszana téged?
Képzeld el, Pelsőczy Réka látott egy filmet még régebben, amiben Ryan Gosling szerepelt. Megnézte és azt mondta, tök hasonlít rád ez a fickó. Azóta több színészkollégám is felhívta rá a figyelmem, hogy hasonló gesztusokat használunk. Ezért Ryan Goslingot mondanám, meg azért is, mert szeretem mint színészt.
- A rólad szóló film melankolikus lenne, vagy inkább pörgősebb?
Mindkettő. Egyébként mind a kettő jellemző rám. Bár ezen a héten kicsit melankolikusabb vagyok, mert az életnek a dolgai kicsit erőteljesebben találnak meg lelkileg. Általában azonban inkább pörgős vagyok.
- Holnap lesz a Hóhérok premierje. A próbafolyamat vége hozza ki belőled ezt az állapotot?
Nem, csak olyan dolgok történtek a magánéletemben, amik kicsit elgondolkodtatnak. Én nagyon szeretem a főpróbahetet. Sokat tud fejlődni egy darab egy hét alatt. A Hóhérok 1965-be játszódik Angliában, egy kocsmában.Igazából az enyém egy karakter szerep, amit nagyon szeretek. Nem arról van szó, hogy nincs nehézség benne, csak nem kell végig a hátamon vinnem egy előadást. Ha a szerepem szempontjából nehezebb darab lenne, akkor érintene meg jobban a főpróbahét.
Fotó: Dömölky Dániel, Hóhérok című előadásból
- Milyen ez a darab?
Martin McDonagh írta. A halálbüntetés eltörlésének az első napján játszódik, s egy hóhérról szól. Két nap alatt zajlik le a történet egy kocsmában. Még nem találtam meg a mélységét, a szerepeknek van külön, csak az egészét tekintve. Szerintem olyan kellemes kis darab.
- Előadás közben mennyire merítesz a kollégáid játékéból?
Csapatjátékos vagyok. Abszolút figyelek a többiekre, ahogy általában azért mindenki. Nagyon szeretek egy másik színész játékából építkezni.
Fotó: Katona József Színház honlapja, Bádogdob című előadásból
- Egy próbafolyamat során mennyire vagy kompromisszum kész? Például ha másképp gondolsz el egy szerepet, mint ahogy azt a rendező elképzeli, akkor mennyire állsz ki a saját elképzeléseid mellett?
Pályám során még nem nagyon találkoztam olyan rendezővel, akivel annyira eltérő lett volna egy karakterről való gondolkozásunk. Azon belül persze vannak ellentétek, amikor csak egy szituáción belül van egy gesztus, vagy egy momentum, amit én nem a rendező elképzelései szerint csinálnék. Akkor megpróbálom abban megtalálni az igazságomat, amit ő mond. De mindent meg lehet beszélni.
Fotó: Katona József Színház honlapja, Bihari című előadásból
- Emlékszel arra a momentumra, amikor először fogalmazódott meg benned az a vágy, hogy te színész szeretnél lenni?
Konkrétan nem tudok ilyet mondani. Valahogy úgy belecsöppentem ebbe az egész színházasdiba. Elkezdtem verseket olvasni, és mondtam egy-két verset a pilisvörösvári általános iskolában. Valójában a nővérem találta meg egy újonnan alakuló színésztanoda hirdetését egy újságban, és akkor elmentünk oda. Őt érdekelte, én meg csak elkísértem, és akkor ott ragadtam én is. Szerencsém volt, mert a szüleim mindig is akarták, hogy azt csináljam, amit szeretnék. Később szerettem meg a színházat. Tizenévesen még úgy voltam vele, hogy bár szerettem az irodalmat meg szerepeket megformálni, de az, hogy elmenjek színházba, nem érdekelt. Csak később, a színművészetis éveim alatt vált fontossá, hogy előadásokat nézzek.
- Számodra milyen a színészi pálya?
Mint egy házasság, egyszer fent, egyszer lent. Néha gyűlölöm, utálom, de másnap meg azt mondom, hogy nem tudnám nélküle elképzelni az életem, azért tartok ki mellette. Persze nem is nagyon értek máshoz.
- Ha kipróbálhatnál más hivatást, akkor melyik lenne az?
Biztos kipróbálnám azt milyen a Barcelonában focizni. De nem azért lennék sztárfocista, mert a hírnév érdekel, hanem mert egy ilyen csapatban elérni nagyszerű eredményeket az tök jó lenne. Nagyon jó dolog focizni. Csapattal együtt nyerni valamit, és megérezni milyen az, amikor kilencvenezer ember együtt szurkol egy csapatnak, az szuper lehet. Azt jó érzés lehet átélni. A sakkot és a csillagászatot is szeretem, de igazán ha nem a színházzal foglalkoznék, akkor lent élnék Olaszországban egy faluban, és ott taposnám a mustot egésznap, mindentől és mindenkitől távol. Mindezek mellett pedig valami karitatív dolgot csinálnék Afrikában például. Ez egy olyan dolog, amit egyre inkább érzek, hogy valami ilyet meg kellene lépni majd. Eleve jó dolog másokon és másoknak segíteni.
Pifkó Szera
