Mikor megérkeztem a Kazinczy utcai szórakozóhelyre Horányi Juli meglepetésemre egy pohár forró csoki társaságában már ott várt engem a megbeszélt helyen. Még ő kért elnézést, azért, mert hamarabb érkezett, mint ahogy azt megbeszéltük. Ezt a hihetetlen pontosságot és a személyiségéből fakadó harmóniát és precízséget jelmezeiben is azonnal fel lehet fedezni…
- Márciusban volt a premierje a Hetvenkedő katonának a Pesti Színházban, aminek jelmezeit te készíthetted, ez egy nagy dolog…
Ez egy óriási dolog igen, és én nagyon boldog vagyok attól, hogy részt vehettem ebben a munkában.
- Az előadás rendezőjével, Szőcs Artúrral ez egy friss munkakapcsolat, hogyan találtatok egymásra?
Főként Zeke Edit díszlettervezőnek köszönhetem azt, hogy Artúrral létrejöhetett ez a munkakapcsolat. Tavaly nyáron ugyanis Editet kértem, ajánljon egy olyan rendezőt, akinek esetleg nincs jól bevált tervezője, és őt ajánlotta.
- Hogyan tudnád jellemezni a rendező és a jelmeztervező viszonyát?
Ez kicsit olyan, mint egy párkapcsolat. Ha már valakivel évek óta együtt dolgozik egy rendező, valami nagyon rendkívüli dolognak kell történnie, vagy rendkívüli helyzetnek kell előállnia ahhoz, hogy egyszercsak új tervező után nézzen.
- Ezek szerint, akkor a ti találkozásotok is egy ilyen rendkívüli helyzetnek volt köszönhető…
Igen, Artúr épp akkor „szakított” a tervezőjével, és olyan helyzetbe került, hogy szüksége volt egy jelmeztervezőre, mert a naptárában tornyosultak a premieridőpontok, ezért nagyon örült a jelentkezésemnek.
- Ismertétek egymást előtte?
Én ismertem őt, láttam a Vígszínházban a Padlásban játszani, de személyesen ezelőtt a munka előtt nem találkoztunk még. A portfólióm alapján választott ki engem tervezőjének.
- Akkor ez egy bátor dolog volt részéről, hiszen az előbb említetted, hogy ez az egész olyan akár egy párkapcsolat, és a személyiség fontos része ennek a munkának, és azt viszont nem tudhatta, sikerül-e egy hullámhosszra kerülnötök…
Igen, ez mindkettőnknek nagy lutri volt. Nagyon hálás vagyok neki azért, hogy nem döntötte el előre, hogy most akkor tudunk-e majd együtt dolgozni vagy sem, hanem adott egy esélyt. Remélem, hogy elégedett és úgy érzi, hogy jól döntött.
- A te szemszögedből, milyen volt a Hetvenkedő katona munkafolyamata?
Ez egy speciális munka volt, mert Artúr azt kérte, az első két hét próbáit csak nézzem, és ne tervezzek, és ne rajzoljak semmit sem, amíg ez a két hét le nem megy. Ő olyan rendező, aki nem biztos abban, hogy működni fognak azok a tervek, amiket a próbafolyamat kezdete előtt elé rakok. Előbb szeret próbálni, és csak utána kitalálni, hogy mi lesz a szereplőkön.
- A katona merész alsónadrágos lila uniformisa melyikőtök fejéből pattant ki?
Az én olvasatomban van a katona és van mindenki más, akik azért alkotnak egy tábort, hogy vele kibabráljanak. A koncepcióm ezért az volt, hogy mindenki egyformán tojás és banánzöld színekben lesz, kivétel a katona, aki a nárcisztikus és önimádó embert szimbolizáló lilában.
- Van valami támpont, ami segítséget nyújt a tervezésben, például: egy-egy fénykép a színészekről?
Én szoktam kérni egészalakos fotókat a színészekről, vagy ha nincs, akkor lefényképezem én őket, így mindig kifejezetten a színészekre tervezek és nem emlékezetből.
- Általában mennyi időd van arra, hogy készen legyél a jelmezekkel?
Nagyon változó ez, van amikor hihetetlenül kevés időm van. Ilyen volt például a Szegedi Kortárs Balett Diótörő előadása, ami egy borzasztó nagy munka volt, és nagyon kevés idő volt rá, de mindenki erőn felül teljesített. Összesen négy hetem volt arra, hogy a hatvan jelmezt és a gigantikus díszletet megtervezzem. A nehézséget még az is fokozta, hogy táncjelmezeket tervezni háromszor olyan bonyolult és nehéz feladat, mint színészekre jelmezt készíteni. A táncos izzad, ugrál, mozog, ezért muszáj, hogy ezt könnyedén tudja megtenni, a jelmez nem gátolhatja ebben, ezért még ha kevés pénzből is, de igyekeztünk táncosbarát anyagokat vásárolni.
- Gondolom, az effajta nehézségekre az egyetemen nem készítenek fel?
Nem, és nekem ráadásul ez volt az első tánctervezésem. Ráadásul ez egy olyan dolog, hogy hiába tudod elméletben, hogy igen így és így kell, gyakorlatban minden sokkal nehezebb.
- Nemcsak jelmeztervező vagy, hanem énekesnő is, melyik volt előbb a tyúk vagy a tojás?
Engem soha semmi más nem érdekelt csak ez a kettő, otthon is mindig csak rajzoltam és énekeltem. Ahogy a rajzot, úgy a zenét is már nagyon korán, általános iskolában kezdtem el tanulni. Egy nagyon jó nevű és híres énekes iskolába, a Budapesti Énekes Iskolába jártam, itt tanultam meg az alapokat többek között énektanáromtól, Magonyi Enikőtől.
- 2009-ben a kaposvári egyetem látványtervező szakán végeztél, mennyivel nehezebb így lehetőségekhez jutni, hogy nem a fővárosban végezted tanulmányaidat?
Valamivel nehezebb, mert mi nem voltunk annyira szem előtt, mint akik itt tanultak Pesten, viszont alkatfüggő is, mennyire tudod a kapcsolataidat kiépíteni. Én a kapcsolatépítéssel annyira nem foglalkoztam, ezért mikor kikerültem az egyetem falai közül, akkor szembesültem azzal, hogy totál nem vagyok benne a körforgásban. Azóta már rájöttem, hogy a munkák 90 százaléka attól függ, milyen a kapcsolati tőkéd, kiket ismersz, mennyire ismernek, mert ha ez nincs, lehetsz te akármennyire tehetséges, a kutya nem fogja tudni, hogy a világon vagy, és nem lesznek munkáid.
- A kapcsolati tőke a zenei pályafutásod alakulásában is fontos volt?
Igen, az egyetemi éveim után keresett meg az egyik volt osztálytársam Katona Zsombori Éva, a.k.a Valami Zsuzsi, hogy Plüsss néven szeretne egy lány triót alapítani. Ennek a formációnak rengeteget köszönhetek, egyrészt zeneileg nagyon sokat fejlődtem ez idő alatt, másrészt pedig ekkor ismertem meg Csordás Gábort, akivel van egy közös zenei projektem a Julie. 2011 nyarán pedig Álmos Gergellyel megalapítottuk a miust, és fél év múlva már az első kislemezünk is megjelent.
- A miussal viszonylag rövid idő alatt lettetek ismertek a hazai jazz életben…
Igen, ez annak is köszönhető, hogy Álmos Gergellyel nagyon egy hullámhosszon voltunk, ezért szinte észrevétlenül írtuk a dalokat. Mindketten nagyon régóta vártunk arra, hogy szélesebb közönségnek is énekelhessünk.
- A harmóniát és a kiegyensúlyozottságot érzékelni mind a jelmezeidben mind pedig az általad énekelt számokban is, egyben vagy saját magaddal…
Igen ezt jól látod, ez azért van így, mert azt csinálhatom, amit szeretek és figyelek arra, hogy olyasmikkel foglalkozzak a hétköznapokban is, ami energiát ad függetlenül attól, hogy mennyi pénzt keresek vele. Szerintem fontos, hogy az ember figyeljen a lelkére meg arra is, hogy jól érezze magát a bőrében, mert ez az, ami mindenre kihat.
Horányi Juli honlapját ezen a linken találod.
