Vaszary Gábornak rossz véleménye volt a nőkről, de nagyon érdekelte mindaz, ami a nőkkel kapcsolatos és ez írásaiban is megmutatkozott.
” Írásaim fő témája: a nő” -vallotta. S ennek jegyében született Az ördög nem alszik című műve is, melynek színpadi változatát Fényes Szabolcs és Szenes Iván készítette.
Már a címből is lehet következtetni arra, hogy humoros és ironikus, s ettől igazán szórakoztató lesz a történet. Az ördög itt maga a nő, aki lazán és könnyedén, ármánnyal és cselszövéssel az ujjai köré csavarja a férfit. A történet középpontjában a nő áll, a nő és a szerelem, mint az 1920 és 50-es évek között íródott, és aztán megfilmesített, és színpadra alkalmazott művek többségében.
A feszültség a nő és a férfi között ebben az esetben egy öregúr Gróf Boroghy Gedeon miatt teremtődik, aki szeretné elérni, hogy unokája Éva és unokaöccse Péter egymásra találjanak, mindezt azért szeretné annyira, hogy családban maradjon az általa felhalmozott vagyon. Ezt egy csellel kívánja elérni: halottnak tetteti magát, és végrendeletével próbálja kicsikarni a szerelmet a két fiatal között. A harc a pénzért olyan helyzeteket teremt, melyből csak a humor lehet a kivezető út.
A Komáromi Jókai Színház előadásában -melyet Görög László rendezett - a közönség úgy érezheti magát mintha egy sakkpartit látna, Éva és Péter sakkpartijának, láthatatlan döntőbírója Gróf Boroghy Gedeon, ( Dráfi Mátyás) aki saját egészalakos, hatalmas festménye mögé bújva, kémleli és irányítja az események alakulását, az ügyvédje, Gergely (Fabó Tibor) és inasa Fülöp (Majorfalvi Bálint) segítségével. Dráfi Mátyás minden egyes jelenetét felhasználja arra, hogy mindenkit megnevetessen. A nézőnek az az érzése, mintha Dráfi folyamatosan improvizálna. Számára ez egy jutalomjáték, mellyel megteremti maga és a közönsége közötti kapcsolatot.
A játszmának szurkolói is vannak, a kastélyba hívott barátok: Miklós, László, és Tibor és a barátnők: Erzsi, Mici, Klári. Az előadás akkor kap igazán nagyobb lendületet, amikor megérkeznek ők, a vendégségbe hívott barátok és barátnők. Olasz István, Bernáth Tamás és Ollé Erik hármasa valamint Bandor Éva, Molnár Xénia, és Holocsy Katalin hármasa igazán jól kiegészítik egymást. Mindannyian kellőképpen bohókásak, bár emiatt a jelenetek néha már túl lendületessé, nyüzsgővé és ettől követhetetlenné válnak. A poénok olykor erőltetettek, és ismétlődnek, de azt gondolom, ettől lesznek a közönség számára szerethetőek ezek a figurák, különösen azoknak, akik szeretik az angol humort, mivel Vaszary ekkortájt kezdett el angol humorral átitatott műveket írni, s ezek sorába tartozik Az ördög nem alszik is.
Ebben a játszmában is mindenki egyforma esélyekkel indul, de a nő az erősebb. Tar Renáta által alakított Éva folyamatosan formálódik, ahogy érzései irányítják, hol naivnak, hol akaratosnak, és céltudatos nőnek mutatja magát, aki ezáltal orránál fogva vezeti Pétert, aki azt gondolja ő irányíthatja az események alakulását.
Hajdú László alakításában Péter nem az a rutinos és ettől határozottá vált férfi, aki rengeteg női szívet tiport már el, és tört össze. Az általa megformált Péter cselekedetei és mondatai a fiatalokra jellemző szerelemi rutintalanságtól átitatottak, ettől ugyan esendővé és sajnálhatóvá is válhatna a karakter, de nem válik, mivel Hajdú egy csipetnyi cinizmust és gőgöt visz bele a szerepbe, ezzel teszi érdekessé, és kiszámíthatatlanná Péter személyét.
A döntő játszma akkor indul el, amikor Gróf Boroghy Gedeon szelleme visszatér a kastélyba, Péter színész barátja, Viktor segítségével. Tóth Tibor, Viktor szerepében igazán megmutathatja komikus énjét, sok ötlettel és humorral, energiával játszik.
E jeleneteket is segítette, Cziegler Balázs szemet gyönyörködtető, monumentális, de praktikusnak és olykor frappánsnak is mondható díszlete. Praktikussága abban rejlik, hogy egyszerre több irányból jöhetnek be, és hagyhatják el a színpadot a színészek. Görög László rendező, a díszletnek ezt az adottságát, használta ki, és tette ritmusossá különösen az utolsó jeleneteket, amikor a Gróf szellemei kergetik egymást, és a kastély vendégeit. A díszlet lilás, mályvás, pirosas színeihez igazodnak Gadus Erika jelmezei is, melyek kellően elegánsak, amikor kell merészek. Mind a nők, mind a férfiak kosztümjei jól illenek egymáshoz, ezzel is mutatják, a nő és a férfi egyszer megtalálja párját, legalábbis ebben az előadásban mindenképpen. Éva és Péter sakkpartija döntetlennel zárul, mert mind a két fél feladja a harcot, talán megalkuvásból, talán szerelemből?...nem lehet biztosan tudni, mert az előadás végén is olyan marad a két főszereplő kapcsolata mintha még mindig csak játszanának a másikkal és egymás érzéseivel. Nem teremtődik meg az összhang közöttük.
Az ördög tehát soha sem fog aludni.