Másfél évvel ezelőtt beszélgettem utoljára Horányi Julival mint jelmeztervezővel színházi munkáiról és sikereiről. Zenei „karrierje” akkor még gyerekcipőben járt. Az elmúlt időszakban azonban ez megváltozott, hiszen az egész ország megismerhette és megszerethette őt, egy jól ismert televíziós tehetségkutató műsorban, ahol egészen a második helyig énekelte magát…
- Az elmúlt egy évben hatalmasat fordult veled a világ: fotózásokra jársz, interjú hegyeket adsz, felismernek az utcán. Nehéz volt ebbe belerázódni?
Tulajdonképpen már gyermekkorom óta erre készülök, már akkor is szerettem szerepelni, tőlem ez sohasem állt távol. Annyiszor elképzeltem, hogy ilyen életet fogok élni. Ebből kifolyólag ez, ami most velem történik, és ahogyan az életem megváltozott és alakul, teljesen természetes.
Fotó: Kirschner Anna, Styling: Flórián Kata
- 2011 nyarán alakítottátok meg másodmagaddal a Mius duót, melynek célja a kompromisszum-mentes zenélés és egy sajátos zenei-vizuális világ létrehozása volt. Mennyiben segítette ez az időszak a te önálló előadói karriered kezdetét?
Határozottan fontosnak érzem azt az időszakot, amikor együtt zenéltem Álmos Gergellyel, mert nagyon sokat tanultam tőle. Ha nem lett volna a Mius, nem biztos, hogy ilyen alázatos munkát tudtam volna végezni a műsor ideje alatt. A zenekari évek alatt megtanultam milyen nehéz az, amikor mindent magamnak kell előteremteni: dalokat írni, a stúdió felvételeket és koncerteket megszervezni, a fellépő ruhákat megtervezni és kivitelezni. Megtapasztalhattam, hogy egy előadónak nem csak abból áll az élete, hogy kiáll a színpadra és énekel, hanem minden fellépést és szereplést komoly munka kell, hogy megelőzzön. Ezért a zenei tevékenységhez való hozzáállásom egészen más volt, mint sok más versenytársamé, mert én pontosan tudtam milyen az, amikor nem segíti a munkámat egy egész stáb, ezért én iszonyúan tudtam értékelni, hogy egy nagyszerű csapattal dolgozhattam együtt.
- De a munka, ha jól sejtem még csak most kezdődik igazán…
Valóban így van, hiszen azt a figyelmet, amit a műsor ideje alatt elértem meg is kell tudnom tartani. Idővel szeretném elérni, hogy ne egy tehetségkutató versenyzőjeként maradjak meg az emberek fejében, hanem mint önálló előadóművész, akihez nemcsak egy zenei stílust, de egy önálló, vizuális világot is tudnak majd kapcsolni.
- Örömmel tapasztaltam, hogy ismét tervezel. A jelmeztervezés és a zenei karriered építése működik egyszerre ugyanúgy, mint az elmúlt években?
Bár nagyon sok minden változni fog az életemben, de ahhoz, hogy képes legyek magamat eltartani, terveznem is kell. Még mindig vannak színházi munkáim, most éppen Miskolcon. Nem akarom abbahagyni a jelmeztervezést, mert szeretem csinálni. A környezetem is arra bíztat, hogy tervezzek, mert ez egy érdekesség és egy plusz önkifejezési eszköz, amivel csak színesíthetem a karrieremet és az életemet.
- A tervezési időszak egy hosszabb periódus, ami már jóval a próbafolyamat megkezdése előtt elkezdődik, hogy volt ez a Miskolci Nemzeti Színház Robin Hood előadásával?
Az a nagy szerencsém Szőcs Arturral, hogy ő mindig úgy dolgozik, hogy először a díszletet tervezteti meg, így a munkafolyamat nem a verseny idejére esett. Ezt a fajta hozzáállást én nagyon szeretem, mert jelmezkoncepciót alkotni úgy iszonyúan nehéz, hogy a tervező nem tudja, hogy a színészek a darabot milyen térben fogják eljátszani. Én mindig egy alapötletre építem a terveimet, ami lehet akár egy szín, szó, anyag, gondolat vagy bármi más.
Fotó: Kirschner Anna, Styling: Flórián Kata
- Előnyt vagy hátrányt jelent a színházi világban az, hogy a te nevedet most sokan ebből a zenei tehetségkutatóból ismerték meg?
Igazából, nem érzem hátránynak, sőt annyiból még előnynek is tartom, hogy megismertek, mert ezentúl már nem úgy kell a színészek bizalmát és rokonszenvét kivívni, hogy fogalmuk sincs ki vagyok, ezzel egy csomó lépcsőfokot át is tudunk ugrani. Amúgy színházi berkekben Alföldi Robi miatt elfogadott a műsor, hiszen ő egy márka. Az ő jelenléte miatt a színházi világ is odafigyel arra, hogy milyen munka zajlik adásról-adásra, és valahol el is ismerik mindazt a befektetett energiát, ami az X-Faktorban van.
- Ez csak azért jutott eszembe, mert a beszélgetésünk elején említetted, hogy idővel szeretnéd, ha már nem lenne rajtad a tehetségkutató bélyege…
Így van, de nekem ez a műsor egy nagy kiugrási lehetőség volt, mert így sokkal többen tudnak arról, amit csinálok és szeretném még több emberrel megismertetni azt a zenei stílust, amit én képviselek. Azért jelentkeztem a műsorba, mert nagyon zavart, hogy keveseket tudtam csak megszólítani és kíváncsi voltam rá, hogy a tömegek mit szólnak ahhoz, amit csinálok.
- Hogy érzed, sikerült azt megmutatnod, amit képviselsz?
Igen, mert abszolút engedték a producerek, hogy olyan dalokat énekeljek, amiket szerettem volna. Ebben a műsorban olyan szakemberek vannak, akik abban tudnak segíteni, hogy a versenyzők megtalálják azt a formáját a művészetnek, ami megkönnyíti azt, hogy amit közvetíteni szeretnének, könnyebben eljusson a közönséghez. Ez színtiszta marketing, ami ebben a szakmában elengedhetetlen, hiszen hiába van jó hangod és hiába van minőségi zenéd, hogyha egyszerűen nem megfelelően kommunikálod, és mint egy íjász lövöd kifelé a nyilakat, csak éppen nem találnak célba. Számomra az X-Faktor az a nyíl volt, ami beletalált a célba. Én azoktól az emberektől, akik a műsorban dolgoznak, rengeteget tanultam. Szerintem az ideális állapot az az, amikor te művészileg is meg tudsz maradni annak, aki vagy de igenis fontos az, hogy az emberek értsék és tudjanak arról, amit csinálsz, mert szerintem mindennek akkor van értelme. Én a műsorban is ezt próbáltam képviselni.
Fotó: Kirschner Anna, Styling: Flórián Kata
- Vannak olyanok, akiknek az a véleménye, hogy a műsor készítői már előre tudják, hogy a döntőbe jutott tizenkét versenyzőből ki lesz a győztes…
A műsor készítőinek semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy valakivel megnyeressék a versenyt. Őket az érdekli, hogy sikeres legyen a műsor. Azt, hogy utána ki, hogyan építi a karrierjét természetesen nyomon követik és a mai napig bizalommal fordulhatunk hozzájuk, ha bármilyen zenei karrier dologban kérdésünk van.
- Szerinted mi volt a sikered titka?
Az, hogy amellett, hogy tudtam mi a célom, olyan mentorom volt, aki okosan terelgetett, értette mit szeretnék csinálni, nagyon támogatott és hitt bennem. Nekem nagyon jó mentorom volt a G (Little G Weevil). Az ő szeretete, gondoskodása és odafigyelése hihetetlen energiákat szabadított fel. Biztos vagyok benne, hogy a jó mentor legalább olyan fontos, mint az, hogy milyen dalokat énekelsz vagy, hogy milyen a külsőd.
- Minden pillanatát élvezted ennek az elmúlt egy évnek?
Volt olyan szakasz, amikor már nagyon elfáradtam, ki voltam merülve és akkor meg is betegedtem. A folyamatos strapa miatt fizikálisan kimerültem, mélypontra kerültem. Akkor éreztem először, hogy nagyon elfáradtam, de nem lehetett leállni, menni kellett tovább. A betegség rá is ment a hangomra, vírusos garatgyulladásom volt. Ezért a swing adást úgy csináltam végig, hogy azon a héten egyáltalán nem próbálhattam, mert az orvos szigorú némaságot írt elő.
Fotó: Kirschner Anna, Styling: Flórián Kata
- Ez egy kemény világ, amiben fontos a teherbíró képesség, ezért szerinted nem kellene egy minimum életkori határt szabni a műsor készítőinek?
Tudod ebben az a nehéz, hogy függetlenül attól, hogy tehetségkutató ez mégis csak a show biznisz. Sok olyan sztár volt már világszerte, akik tizenévesen, szinte gyerek fejjel kerültek bele ebbe a kemény világba. Ennek sok esetben, ahogyan erre számos példa van, nincsen jó vége, de ez véleményem szerint nem a tehetségkutatók bűne, hanem a szülők felelőssége, hogy mit engednek meg a gyereküknek. Én is gyerekkoromtól kezdve énekelni szeretnék, de az én szüleim úgy gondolták, hogy előbb tanuljak és majd felnőttként eldönthetem, hogy tényleg szeretném-e ezt csinálni. Az egyedül a szülő felelőssége, hogy nem gondol abba bele, hogy bár tehetséges a gyereke, de lelkileg és fizikálisan jó-e neki, hogy ilyenekben részt vesz. Bár ennek az a hátulütője, hogy az idő meg telik és minél idősebb valaki, annál nehezebb megtalálnia a helyét egy ilyen zenei dologba, és küzdelmesebb és hosszasabb egy zenei karrier felépítése. De minden attól függ, hogy milyen az én személyes utam.
Láthatóan beigazolódott, hogy a szüleid annak idején jól döntöttek, hiszen sikeres vagy mint zenei előadó és mint jelmeztervező is.
További információ:
www.juliahoranyi.hu