A Vígszínház művészbejárójánál toporogva vártam Telekes Péterre, aki kis idő múlva megjelent, és ugyanolyan kedvességgel fogadott, mint akkor, mikor először találkoztunk. Röviddel a Tévedések vígjátéka című előadás kezdete előtt nyugodt volt és kiegyensúlyozott. Így, kezdtünk el beszélgetni a Vígszínház egyik kisebb és csendes zugában Péter és a színház kapcsolatáról, és magáról a színházról.
Bata Évával a Billy világa előadás közben
- Mikor kerültél először közelebbi kapcsolatba a színházzal?
A felvidéki Gútán nőttem fel, ami közel van Komáromhoz. Így amikor szereplőket kerestek a révkomáromi Jókai Színház Légy jó mindhalálig előadásába, jelentkeztem és szerencsémre be is kerültem a kiválasztott gyerekszereplők közé. Én voltam Böszörményi…
- Böszörményi? (csodálkozva)
Igen, kövér kisfiú voltam. (nevet)
- Akkor ezek szerint már nagyon fiatalon elvarázsolt a színház „csodás” világa. A színművészetire elsőre felvettek?
Nem, rögön az első rostán kirúgtak. Utána Lajos Bandi barátom- aki már az Új Színház Stúdiójába tanult- szólt, hogy oda lehetne menni stúdiósnak, és oda viszont felvettek. Ott voltam egy évig, 2000-ben. Az egy év alatt itt ragadt rám egy kis színház szag. (nevet). Utána fölvettek a Színművészetire, Marton László és Forgács Péter osztályába jártam.
- Te, hogy élted meg a színművészetis létet?
Az első két év marha nehéz volt, annyira utáltam, hogy azt nem tudom neked elmondani. Igazából egyszer oda is mentem Marton tanár úrhoz, és mondtam neki, hogy én ezt abbahagyom… eljövök a főiskoláról, mert nem bírom ezt a fajta bezártságot, nem bírom azt, hogy éjjel nappal ott vagyunk és próbálunk. Ráadásul nehéz volt nekem Budapestet megszokni. Jó volt otthon, nyugalom volt, a nagyvárosban elvesztem…!
Járó Zsuzsa és Telekes Péter A lovakat lelövik ugye-e? c. előadás alatt
- És most milyen a viszonyod Budapesttel?
Megszoktam. Elvagyok vele, rájöttem arra, hogy nem olyan rossz ez.
- Mivel fél órával az előadás kezdete előtt beszélgetünk, adódik a kérdés, mivel töltöd ezeket a pillanatokat
Ez minden előadásnál más. Például a Tévedések vígjátékában nagyon pici szerepem van. 2004 óta játszom, ez volt a legelső nagyszínházi előadásom. Itt előtte nem kell annyira készülnöm, mint például a Billy világa előtt, amikor már ötkor vagy hatkor bejövök a színházba…
- És a Vénusz Nercben előtt?
A Vénusznál már jóval az előadás kezdete előtt bemegyek a Pesti Színházba, és átveszem a szöveget a darabbeli partneremmel, Bata Évával. Én szeretem átvenni a szöveget előadás előtt, mert ez egyfajta biztonságérzetet ad, hogy jó, tudom, átnéztem, megvan. Persze van olyan előadás is, aminél azt mondom jó, tudom én ezt.
- A Vénusz nercben pedig nagyon fárasztó lehet, hiszen csak ketten vagytok egész végig a színpadon, így maximálisan egymásra vagytok utalva. Adódtak ebből nehézségeitek a próbafolyamat során?
Figyelj, isteni volt Évával próbálni és játszani, a világ legjobb dolga. Egyszerűen jó a szemébe nézni, biztonságban érzem, magam vele a színpadon. Ilyenkor úgy érzem semmi rossz nem történhet velem abban a másfél órában. Szuper kommunikáció van közöttünk.
- És ez az összhang a néző számára is érezhetővé válik…
Igen? Szuper, ennek örülök
Vénusz nercben, Bata Évával
- Itt egy pillanatra sem hibázhatsz. Volt már olyan, hogy ehhez szükséged volt a súgó segítségére?
Nem emlékszem, hogy lett volna…(gondolkodik) ,de egyszer mégiscsak volt. Nagyon régen a Modell című előadásban, amit Lukáts Andor rendezett. Ott volt valami… roló, akkor azt sem tudtam, hogy hol vagyok, és akkor besúgták a megfelelő szót, és gyorsan folytatni tudtam. Ilyenkor pillanatok alatt visszaáll az agy.
- Szokott még lámpalázad lenni?
Van. Előadás előtt, mindig van egy kis izgalom, de ez olyan kellemes. De ilyen szerintem minden kollegámnak van, vagy akinek nincs, az hazudik.(nevet) Viszont onnantól kezdve, ahogy beléptem a színpadra, ez az izgatottság elmúlik.
- Ha valaki, most erre a pályára akarna menni, te mit mondanál neki arról, hogy milyen a színészi hivatás?
(Hallgatás…,sóhajtás) Nagyon nehéz…rettenetesen nehéz. Szélsőségesen nehéz helyzet van most a színházakban, bár mi ehhez képest még mindig jó helyzetben vagyunk itt a Vígszínházban, mert van munkánk. Csak a nehézségekről tudnék mesélni, tényleg nem lehet a színészetből megélni. Nagyon nehéz egy családot eltartanom… hajszálon lóg hónapról, hónapra az életünk. (nagy mély sóhaj). De ezektől függetlenül, ha egy fiatal, színész akar lenni, akkor az is lesz, nem lehet lebeszélni valakit arról, hogy színész legyen.
- De lehetőség manapság nincsen…
Nincsen, semmi nincsen, egyáltalán nincsen lehetőség,se forgatni, se dolgozni és ez szörnyű.
- Ez szomorú…
Hát igen, és ez válasz arra is, hogy most jó-e fiatal színésznek lenni.
- Novemberben kaptál Junior Príma-díjat. Mit jelent neked ez a díj?
Óriási dolog az, hogy én ezt megkaphattam, én ennek nagyon-nagyon örültem. Ez a díj egyfajta visszaigazolás volt, hogy az ember azért, jó hogy ezt csinálja. Nagy boldogság volt ez nekem. (mosolyog).
