Éppen Dunaújvárosból érkezett meg nagy sietve az egyik könyváruház kávézójába Csadi Zoli, akivel a Budapesti Kamaraszínházban töltött évei óta most találkoztam először…
A Budapesti Kamaraszínházban játszott előadások közül ma már csak A vágy villamosát láthatja a közönség most a Pesti Színházban.
Különleges dolog az, hogy ez az előadás újra életre kelt. Nekem azért is fontos ennyire, mert tíz éve, hogy benne vagyok. Gyakorlatilag ez volt az első darab, amibe belekerültem 2002-ben. Jánosi Dávidtól vettem akkor át a Vágy villamosában a postásfiú szerepét.
- Aki látta tíz évvel ezelőtt a Vágy villamosát , az tapasztalhat-e valami változást?
Sok minden változott azóta, főleg én, de nyilván az előadás is sokat alakult és változott, hiszen mindenki alakul-változik. A színész nem tudja teljesen függetleníteni magát az aznapi dolgaitól, ezért az, ami történik vele, az mind valamilyen formában megjelenik az alakításában.
- Fáradt vagy?
Az utazgatás egy picit lefáraszt- az oda-vissza ingázás Dunaújváros és Pest között az, hogy reggel menni, este jönni…de inkább ilyen jóleső fáradtság ez.
- Jelenleg Dunaújvárosban játszol, és rendeztél is az elmúlt években. Mi az, amiért úgy döntöttél, hogy a rendezést is megpróbálod?
Létrehozni valamit, összefüggéseiben látni, döntést hozni és annak a döntésnek a következményeit végigvinni, gondolni, csinálni erről szól számomra a rendezés. Az, hogy a párbeszédekbe hogyan lehet életet lehelni, távlatot és perspektívát adni neki, ez engem mindig nagyon érdekelt, de szerintem alapvetően minden színészt érdekel, csak nyilván van akiben erősebb a vágy, hogy ezt meg is mutassa.
- A legelső rendezésedko, mi játszódott le benned? Görcsök, félelmek…
Eddig a szilveszteri Bartók Orfeum bemutatóval együtt, hármat rendeztem öt év alatt. Ez szerintem nem sok és én alapvetően színésznek tartom magam. Engem a színházcsinálásnak ez a része érdekel inkább, mint a rendezés. Voltak művek, amiket szerettem volna színpadra vinni, mert izgatott a szereplők sorsa és a történetek amiről mesélnek, mert úgy éreztem van velük mondanivalóm magamnak és a közönségnek.
- Mely művek hatottak rád leginkább?
Az Anna Karenina olyan mély olvasmányélményt adott, amihez foghatót én nem is tudok. Nagyon fiatalon olvastam és egyszerűen magával ragadott. Hihetetlen az a csodálatos és gyönyörű világ, amiben játszódik a történet. Tele van túlburjánzó érzelmekkel. Én alapvetően érzelmes, néha talán érzelgős ember vagyok. Azt gondoltam, ezt egyszer meglehetne csinálni, nem történelemkönyvként, vagy színes kifestős könyvként, hanem sorsokként, érzésekként. A több mint ezer oldalas több száz szereplős Anna Kareninából, készítettünk Dobák Lívia dramaturg segítségével egy négyszereplős előadást.
- Nagy falat lehetett…
Igen, nagyon-nagy falat volt, de bármikor újra csinálnám és nem azért, mert elégedetlen vagyok. Nyilván bizonyos szempontból vannak dolgok, amiket nem tudtam úgy, olyan határozottan elmondani, ahogy szerettem volna. Csak utólag jön rá az ember arra, hogy valamit másképp kellett volna csinálni, de annyi titka van azoknak a figuráknak, hogy arról állandóan lehetne beszélni.
- Kosztolányi Nérójában mi fogott meg?
A nyelvhez van egy sajátos viszonyom, ami részben a határon túliságomból is fakad. Az anyanyelvhez - a magyar nyelvhez- picit másként viszonyulok azt hiszem, mint a kortársaim. Kosztolányi gyönyörűen ír, forgatja és használja ezt a nyelvet. Ugyanakkor azt, hogy egy fiatalember sorsán keresztül láthatjuk, hogy a hatalom hogyan hat a művészetre nagyon érdekesnek találtam. Ez a téma szerintem mindig aktuális.
- A céltudatosságod miből fakad?
Abból fakad, hogy van egy olyan közeg, ahol nagyon jól vagyok, jól érzem magam. Dunaújvárosban, a Bartók Kamaraszínházban nagyon sok lehetőséget kapok színészként és rendezőként is. Besegítek a színház marketing tevékenységébe is. A mai világban rátalálni egy ilyen közösségre… szerintem-e nélkül nem menne. Van egy olyan bázis, ahova vissza lehet térni, amiből lehet táplálkozni.
- Most a Padlást mutattátok be…
Igen. Kuthy Ágnes a fiatal bábrendező nemzedéknek az egyik oszlopos tagja újraértelmezett formában vitte színpadra a Padlást. Különleges képi világa egyszerre ötvözi a realista és a naturalista irányzatot, a jelszínház, képszínház és a bábszínház formáit.
- Bár biztos hátteret biztosít számodra a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház nem vágyódsz mégis fővárosi színház színpadára?
Most nem hiányzik a budapesti színházi létezés, illetve tökéletesen jól vagyok a Pesti Színházban a már említett Vágy villamosában. Nehéz is lenne egyeztetni Dunaújvárosban, mert ott négy futó előadásban játszom, valamint most kezdtük el próbálni Szép Ernő két egyfelvonásos darabjából, a Májusból és az Igazgató úrból születő előadást, Szikszai Rémusz rendezésében.Szóval így most kitűnően érzem magam ott lent Dunában. Minden jó…
Olyan nyugalmat és elégedettséget, amit Csadi Zoli árasztott magából ritkán tapasztalok.