A szerelem látszólag elcsépelt téma, de ez csak látszatra van így. Oly sok fajtája létezik ennek a fogalomnak, amely sokak számára nemcsak a gyönyört, de vele együtt a kínszenvedést is jelentette már, és jelenti még mai napig is a mi csodás 21. századunkban. A társadalom egyik súlyos problémája az, hogy elvárásokat támaszt, és ezzel együtt skatulyákat gyárt. Megmondja mi a normális és mi nem, milyen határok és vonalak mentén élhetjük életünket. Meghatározza, hogy bizonyos életszakaszokban minek kellene történnie, ami egy darabig persze megy is. Gyerekként először óvodába, majd iskolába járunk, majd amikor már mindezeken túlvagyunk pikk-pakk jöhet a munka, a szerelem, a házasság, a gyerekek. Látszatra olyan egyszerű ez a képlet, hogy gyermekként szinte mindenki csak azt várja, mikor lehet már felnőtt. Aztán rájön felnőtt fejjel, hogy nem is olyan egyszerű ezeknek az elvárásoknak megfelelni. Különösen, ami a szerelmet illeti, mert erre csak nagyon nehezen tudják az emberek ráhúzni azt a formaruhát, amit egy divatot nem követő szabászatban varrattak.
Ilyen Schiller Ármány és szerelem című darabja is, melyet januártól a Gózon Gyula Kamaraszínház színpadán is láthat a közönség. Feltehetnénk a kérdést, miért olyan fontos ma bemutatni ezt a művet, mi az aktualitása? Látszatra semmi. De a látszat néha csal. Ebben az esetben is így van.Ha csak a címet nézzük, és nem ismerjük a művet, azt hihetnénk, hogy az egész nem szól másról csak az igaz és őszinte szerelemről, mely egy csöpp ármánnyal lett megbolondítva, ami csak rövid ideig keseríti meg a történetben a szerelmes pár életét és a vége boldogság és gyönyör, és a néző elégedetten távozhat a nézőtérről, hogy jól szórakozott a színházban a pénzéért. A szerelem, amit látunk valóban őszinte, de az ármány ebben az esetben nem csak egy zavaró tényező, hanem igazi kínokat okozó. A bajt ebben az esetben is a társadalmi elvárások és szabályok okozzák, melyek kimondják különböző vagyonú ezért a társadalmi ranglétrán, más fokon elhelyezkedő családok gyermekei nem egyesíthetik pénztárcáikat. De vajon a szerelem le tudja győzni és át tudja ugrani ezeket az akadályokat? Ha igen, akkor mi segít neki ebben? A választ Czeizel Gábor rendező már előre sejteti rögtön az előadás elején, amikor a miniszterelnök fia, Ferdinánd (Hajdú László) és Miller (Mucsi Sándor) az egyszerű városi muzsikus és Millerné (Fehér Ildikó) lánya Luise (Gera Marina) pár pillanat erejéig találkoznak.
Ferdinánd szerepében Hajdú László
Olyan mintha ez a néhány pillanat összefoglalná mindazt, amit az ezt követő három órában láthat majd a közönség. Hajdú László és Gera Marina mozdulatai és gesztusai ebben a néhány pillanatban fokozatosan és lágyan haladnak a boldogságból a végső kétségbeesésig. Mindezt még kifejezőbbé teszi Ölveti Mátyás cselló játéka, melyet Czeizel Gábor kitűnően és mindig atomóra pontossággal alkalmaz az előadás ideje alatt. Ez a fajta kifejező erő Hajdú László játékában az előadás első pillanatától az utolsó pillanatáig megmarad. Hatalmas energiákat szabadít fel magából, amitől az embernek olyan érzése támad, mintha egy hullámvasúton ülne, ahol a kanyarok, a magasságok és a mélységek egyszerre hordozzák magukban az önfeledt boldogságot és a jóleső borzongással járó félelmet. Mindezt olyan természetesen adja elő, hogy a néző lelke rendesen fáj, amikor az előadás végén az utolsó cseppig kiissza a méreggel teli poharat. Hajdú László minden rezdülésében zene van, kecses mozdulatai olyanok akár egy balett táncosé, törékeny lelkének hangjait a cselló szólaltatja meg. Veréb Diána jelmeztervező mélykék uniformisa és hozzá illő lágyan karcsúsított inge még jobban kiemeli Ferdinánd jellemét.
Nagyváradi Erzsébet
Míg Hajdú László Ferdinándja örökös lázban ég, addig Gera Marina Luiseja visszafogott és zárkózott. Olyan, akár egy lakat, amihez bár megvan a megfelelő kulcs, valamiért mégsem illik bele. Minél jobban akarja, hogy kinyíljon a lakat, annál zártabb és az idő előre haladtával egyre rozsdásabbá válik. Ezért lehet az, hogy a szerelem lángja csak a szavakban lobog olyan nagyon, és némely jelenetnél csak takaréklánggal ég. Ezt a kínlódást és harcot szakítják meg és feledtetik azok a jelenetek, amelyekben Ferdinánd küzd az apjával, Von Walterrel (Tóth Sándor) német fejedelem szeretője, Lady Milford (Nagyváradi Erzsébet) miatt. Tóth Sándor dekára pontosan méri az atyai szigort, ettől alakja szinte az utolsó pillanatig olyan akár a törhetetlen üvegpohár, mely abban a pillanatban, amikor Ferdinánd és Luise véget vetnek életüknek mégiscsak eltörik.. Nagyváradi Erzsébet ladyje hasonló karakter, mint Von Walteré, a különbség csupán annyi, hogy a ladyt Ferdinánd és Luise hamarabb törik szilánkokra. Ezek a jelenetek nagyon erősek a darabban, mert Hajdú László mind Tóth Sándorral, mind pedig Nagyváradi Erzsébettel is teljes összhangban van. Ennek a hosszan tartó szerelmi kínlódásnak nem az előadás közepén, hanem a végén van a tetőpontja.
Tóth Sándor és Pintér Gábor
Akkor, amikor egy hatalmas félreértés miatt-melyet a minden lében két kanál magántitkár Wurm (Dézsy Szabó Gábor) segít még kuszábbá tenni-, Ferdinánd szinte az őrület határáig jut. Zavartságában és végső elkeseredettségében egy egyszerű és laza mozdulattal öli meg magát és szerelmét. Ezt vetítette előre az első jelenettel, a rendező Czeizel Gábor, így foglalta keretbe az előadást, melynek végén a két főhőssel együtt szállunk le a képzeletbeli hullámvasútról, aminek az előadás után még sokáig érezhetjük, felbolygató és összezavaró hatását.
Információ: http://www.gozon.hu/
Képek forrása: a Gózon Gyula Kamaraszínház honlapja