Ha azt mondom Túl a Maszat-hegyen, valószínűleg mindenkinek egyből beugrik Varró Dani neve. Vagy azért, mert olvasta tőle ezt a könyvet, vagy azért, mert színházban látta ezt az előadást. Legelőször a Nemzeti Színházban találkoztam Varró Dani fordításával, Shakespeare Lear királyának előadásán. Az újraformált szöveg egyből megragadott és kíváncsi lettem, vajon mi a titka Daninak, hogy csűrcsavaros versei, mondókái, szövegei egyből belemásznak mindenki fülébe.
- Verset olvasni nem is annyira könnyű, mint ahogyan azt sokan gondolják. Egy-kettőbe bele is törik az ember nyelve, különösen, ha fáradtan olvassa este gyermekének…
Akkor kezdtem el gyerekverseket írni, amikor még egyáltalán nem voltak gyerekeim. Abban az időben született a Túl a Maszat-hegyen című könyvem. Ehhez egy kritika is hozzájárult: voltak, akik kissé gyerekesnek találták a verseimet, gondoltam, tényleg, miért ne írhatnék a legkisebb korosztálynak is.
- Mióta gyermekeid vannak, mennyiben formálódott és változott a verseid nyelve?
Szerintem sokat változott. Mióta gyerekeim vannak, azóta ügyelek arra, hogy abszolút az ő korosztályuknak szóló mondókás köteteket írjak.
- Az előbb említett Túl a Maszat-hegyen című könyved színpadi változatát a Budapest Bábszínházban, majd a Vígszínházban mutatták be. Mennyire kellett átformálni a szöveget, hogy az színházi körülmények között is megállja a helyét?
Most volt a századik előadás belőle a Vígszínházban, ez mutatja azt is, hogy elég jól sikerült az adaptáció. Bár nagyon nagy harc volt az elején akörül, hogy mi maradjon a szövegben és mi kerüljön ki belőle. Először volt a bábszínházi verzió, de abból a könyvhöz képest nagyon sok minden kimaradt, és ezáltal le is egyszerűsödött. Kovács Géza rendező és Dobák Lívia dramaturg keze nyoma van rajta, az ő segítségükkel szabtuk át a történetet. Később a vígszínházi előadásnál pedig szerettem volna, hogy visszakerüljenek fontos szereplők és szituációk, a színháznak meg más elképzelései voltak, ezen ment egy kis huza-vona.
- Milyen élmény volt, amikor a színpadon megelevenedtek az általad kitalált figurák és történeteik?
Én nem vagyok igazán vizuális típus, nekem főleg a szavak és a rímek a világom, ezért aztán ki is derült a munkafolyamat közben, hogy nem mindent gondoltam át pontosan. Sokszor nem voltak egyértelműek a szereplők közötti viszonyok és az, hogy mely szereplőkhöz, hogyan viszonyulhatnak az olvasók és nézők. Például a Maszatot szeretjük, de a Pacát azt nem szeretjük. Tisztázni kellett ezeket a dolgokat. De nekem nagyon tetszett, ami végül lett belőle, Néder Panni fiatal rendező rendezte, és csodálatosan jól kitalált egy csomó mindent, úgyhogy abszolút élményszerű volt látnom az előadást. Érdekes volt, hogy milyen világ kerekedik ki a papírra vetett rímeimből és szavaimból.
- Melyik áll közelebb a szívedhez, a versírás vagy a fordítás és adaptáció?
Alapvetően visszahúzódó ember vagyok, és az írás az egy nagyon magányos dolog, a színház pedig abszolút csapatmunka. Ezért nagy élményt jelent, amikor egy előadásban dolgozhatok, persze az a fajta nyüzsgés és csapatban való lét és az, hogy nem csak a szöveg van, az elején még furcsa volt. Egy színpadi mű megszületésénél és fordításánál egy csomó mindenhez alkalmazkodni kell, de pont ettől lesz izgalmas egy-egy ilyen színházi munka.
- Mi volt a legelső mű, amit fordítottál?
1999-ben a Katona József Színházban Gothár Péter rendezésében, David Harrower kortárs skót szerzőnek Kés a tyúkban című darabja. Szép előadás volt, sokáig ment.
- Számos rendezővel dolgoztál már, köztük például Alföldi Róberttel vagy Gothár Péterrel…
Igen… nekem az a furcsa a rendezőkkel, hogy mindegyiküknél más és más az, hogy mennyi szerephez jut a szerző és a fordító. Gothár Péternél például csomó próbán bent kellett ülnöm, szinte végéig figyelnem kellett a szövegre és javítani kellett azon. Ő a fordítót a szerző magyar hangjaként kezelte, ezért jeleznem kellett, hogyha szerintem a szerzőnek már nem tetszene az, amit Péter elképzelt. Ez egy érdekes együttmunkálkodás volt. De vannak olyan rendezők, akik kizárólag csak az olvasópróbán igénylik a fordító jelenlétét, és utána már csak a premieren találkoznak vele legközelebb. És vannak átmenetek is, mint például Alföldi Róbert.
- Mi volt az első reakciója az embereknek a fordításaidat hallva?
Ez nehéz kérdés. Több újrafordítást csináltam, főleg Shakespeare darabokat. Nem tudom, hogy mennyire sikerült, de azt látom, hogy nagyon vegyesek a reagálások, végletek vannak. Főleg az idősebbek, sokszor kivannak, hogy hú, ez meg micsoda, mások meg nagyon lelkesek és idézgetik azt a részt, ami tetszett nekik. Nem lehet mindenkinek a kedvére tenni,, de ezekkel az újrafordításoknál inkább a fiatalabbakat célozzák meg a rendezők, hogy kevésbé legyen számukra távoli és idegen az adott mű. De általában jót tesz a leporolás a klasszikus szövegeknek.
Pifkó Szera
Képek: Varró Dani hivatalos facebook oldala