A helyszín Buda egyik jól ismert hetvenes éveket idéző romkocsmája. Kopott és düledező tonett székek és fotelek, a falakon tükrök és plakátok, fülledt meleg, rozéfröccs és sör. Ezek teremtik meg mindazt a szürreálisnak is mondható hangulatot, melyben az összetett személyiségű fiatal íróval, néha költővel, napi tíz órában borral dolgozó, és hobbi szinten zenésszel Kálmán Gáborral beszélgettem.
- Zenélsz, írsz, a munkád pedig a borhoz kapcsolódik…
Az írás az elsődleges, a zene meg teljesen véletlenül jött. Gyerekkorom óta énekelek és gitározom, de pusztán hobbi szinten. Mindig is bölcsésznek és irodalmárnak készültem. Hat-hét évesen még írni sem tudtam, de már regényen törtem a fejem. Nyilván, az olyan is volt. Bár bölcsész lettem, nem érzem magam annak.
- Bár a zenélés és az éneklés csak a hobbid, azonban 2010-től kezdve- mióta Király Gellérttel megalapítottátok a SeTamás zenekart- mégis fontos szerephez jutott az életedben a zene. Hogy jött létre ez a formáció?
Cseh Tamás halálának első évfordulója környékén úgy alakult az életem, hogy ideiglenesen egy barátom, Király Gellért albérletébe költöztem, és elkezdtünk a magunk kedvéért Cseh-Bereményi számokat tanulni.
- Ez egy elég fura párhuzam…
Igen… már csak azért is, mert ahogyan Bereményi Géza és Cseh Tamás is együtt laktak az Iskola utcában a hetvenes években, ugyanúgy egy kicsit Gellértnek és nekem is úgy alakult az életünk, hogy így tudtuk megoldani a lakhatást. Fél évvel ezután a Gang nevezetű kerthelységben meghirdettek egy Cseh Tamás emlékműsort a halála első évfordulóján, amire mi is elmentünk. A műsor után egy sarokban elkezdtünk Cseh Tamás dalokat játszani. A tulajnak ez annyira megtetszett, hogy megkért menjünk fel a színpadra, ahonnan három órán keresztül le sem jöttünk. Egy-két hónappal később ugyanez a hely adott otthont az első hivatalos SeTamás koncertnek.
- 2013 óta Király Gellért helyét Ruprech Barna vette át az együttesben. Hogy történt a váltás?
Gellért idő közben úgy döntött, hogy nem tud több időt szánni a zenekarra, viszont a SeTamás körül megindult egy kis mozgás, hívtak minket fellépni, így megoldást kellett találnom. Egy szerencsés véletlen folytán Barnával 2013-ban egy barátom, Jászberényi Sándor könyvbemutatóján játszottunk először együtt. Ez pont novemberben volt. Akkor következett az a január, amikor öt helyre hívták a SeTamást. Barnának ezért egy hónap leforgása alatt kellett megtanulnia Cseh Tamás fél életművét. Azóta már születtek saját számaink is, azt gondoltuk, nézzük meg mi van akkor, ha saját számokkal próbálkozunk.
- Beszélgetésünk elején említetted, hogy számodra az írás az elsődleges, mégis borokkal foglalkozol napi tíz órában…
Az írókról/költőkről az embereknek általában normális életre képtelen, zakkant figurák jutnak az eszükbe.Lehet, a szövegeimben az vagyok én is, de a gyakorlati életben igyekszem, hogy ne feleljek meg ennek a tévhitnek. Talán ezért is törekszem elkülöníteni az író és a borszaküzlet vezető Kálmán Gábort egymástól. Az írás mellett húsz éves korom óta foglalkozom borokkal, többek között a megélhetés miatt. Meg persze szórakoztat is.
- Szerinted bárki tudna verset írni, ha akarna?
Azt gondolom, akinek van rá igénye, vagy képessége és igénye együtt, az megpróbál verset írni, aztán vagy lesz belőle valami vagy nem. Ennyi.
- Számos versed jelent már meg például az Élet és Irodalomban, mégis az elmúlt pár évben egyáltalán nem írsz verseket. Mi ennek az oka?
Érdekes módon a verseim nem zaklatták fel annyira az olvasókat. Jelen pillanatban másfajta versírásnak áll a világ, mint amit én művelek. Ez a rímelgetés, hasonlítgatás most jelen pillanatban nem jön be annyira az embereknek. Ennek ellenére a prózám viszont valamiért jobban átment, jelentősebb hatást ért el. Bizonyítja ezt a 2011-ben megjelent Nova című regényemért nyert Bródy Sándor-díj. Illetve a regény megjelent szlovákul is.
- A Novát tehát ez ihlette? Hogy valami újat, valami mást tegyél az olvasóid asztalára?
Fogalmam nem volt, hogy regényt írok. Elkezdtem szövegeket írni, amik egyszercsak összeértek és úgy a felénél kiderült, hogy két éve egy regényen dolgozom. Amúgy én 2010-ig úgy gondoltam magamra, mint költőre, verseket akartam írni…aztán ez lett belőle.
- Minden kezdet nehéz. Melyik volt a legemlékezetesebb visszajelzés, amit verseidre kaptál?
Még úgy húsz évesen küldtem verseket Parti Nagy Lajosnak. Válaszul többek között azt írta, hogy ha majd egyszer véletlenül elindul a dolog és bekerülök a rendszerbe, akkor rá fogok jönni, nincs olyan, hogy „fent, csak valami lassú befelé van”. Ez egy tizenkét éve érvényes válasz, mert olyan nincs, hogy valaki jó költő lesz attól kezdve, hogy megjelenik például az Élet és Irodalomban egy-két verse. Rengeteg munkából, feladásból, kéziratégetésből áll ez a folyamat, amikor a végén rájössz, hogy ez nem is olyan rettenetesen fontos.
- Első regényed a Nova olyan novellákat tartalmaz melyek kissé groteszknek mondahatóak, ez miből fakad?
A regényt kitevő novellák/fejezetek a magyar olvasók számára idegen környezetben, idegen nyelven beszélő, idegen tárgyi világba ültetett karakterek között játszódnak, részben innen. Másrészt ezek a karakterek néha egészen furcsán tudnak viselkedni. Számomra az volt ebben az esetben is a lényeges, hogy az események környezetét fogjam meg és emeljem ki. Az élet is olyan, hogy miközben tragédiák történnek, közben egy csomó jelentéktelen dolog is történik körülöttünk, melyekre sokszor akarva akaratlanul is, még a legdrámaibb helyzetekben is odafigyelünk.
- Keresed az érdekes helyzeteket vagy karaktereket?
Nincs olyan, hogy érdekes helyzet, mert bármelyik helyzetből lehet valami érdekeset kihozni. Alapvetően az érdekes ember is egy fura kategória nekem, mert ha akarom bárki egy pillanat alatt érdekes lehet.
- Mi az, amin dolgozol mostanában?
A második regényemen dolgozom, egyelőre beszélni még nagyon nem is merek róla. Három éve halogatom a befejezést, mert a munka miatt sokszor tíz szabad percem sincs. Ha megtudok vele küzdeni, remélem szeptember végéig elkészül.