Ha megkérne minket valaki, fogalmazzuk meg azt, mi is az a szerelem, és milyen érzések kavarognak bennünk a kapcsolat kezdetétől egészen a befejezéséig, nem tudnánk egyértelműen szavakba önteni. Talán apró pici kopácsolásokkal, ütésekkel, rezdülésekkel kezdődik az egész, majd ezekből egyre több és több lesz, amelyek felerősödnek, és később egészen eluralkodnak rajtunk. Az egész folyamat olyan, akár egy kovácsműhelyben folyó munka, ahol minden egyes, a munkadarabon elvégzett ütésnek jelentősége és súlya van. Mindez a Nagyvárad Táncegyüttesnek köszönhetően megelevenedik A Fekete Sáfrán című előadásban.
Bár ez egy táncelőadás, de László Csaba rendező és Dimény Levente társrendező csak a ritmussal való játékkal indították a darabot, mely kitűnően érzékelteti, mit láthat a közönség az ezt követő egy órában. Mert a tánc is valójában ezekből az apró, pici érzésekből, kopácsolásokból, ütésekből indul ki. Belőlük születnek később a mozdulatok, pörgések, forgások, lépések, melyek folyamatosan egymásra épülnek, hogy kifejezzék a bennünk folytonosan nyüzsgő érzelmeket, melyekkel ez esetben a szerelmet és annak útvesztőit mutatják be a nagyváradi táncosok. A darabban egy fiatalember szerelmi vívódásainak lehetünk szemtanúi. Láthatjuk, hogyan sodorják érzelmei egyre jobban egy olyan világ felé, ahol minden csak egy dologról szól, a pénzről és annak birtoklásáról. Ezért képes az ember eldobni olyan értékes és semmivel sem összehasonlítható dolgot is, mint a szerelem.
Az előadás legelejétől harmónia érzékelhető a táncosok között, amely az alapja ennek a játéknak. Ez nagyon sokban függ a főszereplőt alakító Forgács Zsombortól is, ugyanis a rendezők rá építették a darabot. Minden csibészes és finom mozdulata szomjazza a reakciót, melyet gond nélkül meg is kap mindkét partnernőjétől, a cigánylányt alakító Zaha Enikőtől és a magyarlányt megformáló Szabó Enikő Ágnestől. Ez leginkább az álomjelenetben mutatkozik meg, ami az előadás egyik leggyönyörűbb része. Ebben a jelenetben fogalmazódik meg igazán a darab mondanivalója, és mutatkozik meg a tánc ereje. A fények úgy világítják meg főhőseinket - ezt a szerelmi háromszöget-, akár a nap sugarai az eső után felfrissült virágokat a réten. Az álombéli vívódás pedig hirtelen valósággá válik. Fölébredvén ebből a mámoros és semmivel sem összehasonlítható álomból, nőül veszi a társadalmi elvárásoknak megfelelő lányt, elárulván ezzel az igaz szerelmet, és elnyervén ezzel azt az átkot, amely a rossz döntésért reá száll. Az esküvő-jelenetben a cigányok által minden a visszájára fordul, ezért pont azt láthatjuk és hallhatjuk, amit valójában gondolnak az Ámor nyila által el nem talált házasulandó felek. Itt megmutatkozik a nagyváradi táncegyüttes tagjaiban rejtőzködő humor, jókedv és játékosság, amely egészen az előadás végéig kitart. Ebben a visszájára fordított világban mindenki azt teszi, amit valójában tenni akar, és mindenki annak megfelelően cselekszik, amit szíve legmélye diktál. Talán a mi világunk is egyszer csak visszafordul, és minden körülmények között azt tehetjük és mondhatjuk, amit szeretnénk és gondolunk.
Információ: http://nte.szigligeti.ro/index.php?s=1&lang=hu
A képeket a Nagyvárad Táncegyüttes honlapjától kaptuk