„……..vannak emberek, akik egyszerűen vonzzák a baleseteket s még akkor is történik velük valami, ha egy tóra mennek sétahajókázni”
Agatha Christie
Ezt érezheti az is, aki részt vesz a Gyilkosság a vacsorán társulatának Vérkötelékek című előadásán. Igaz, a helyszín nem egy sétahajó, hanem egy kellemes étterem, ahol a vendégek a vacsora ideje alatt izgalmas, érdekes, és olykor megdöbbentő jeleneteknek lehetnek fül- és szemtanúi. Attól a pillanattól kezdve, ahogy a vendégek elfoglalják helyüket az asztaloknál, elindul a játék, és azt érezhetik az egész este alatt, mintha egy Agatha Christie filmbe csöppentek volna. Valójában senki sem az, akinek látszik, még a mellettük ülő családtag vagy barát sem mindig az, akinek idáig hitték.
Kedves, ám de eléggé fura viselkedésű ismeretlen ismerős fiatalemberek és egy hölgy csatlakoznak a vacsorázókhoz, akiket szorosabb kötelék fűz egymáshoz és a vacsoravendégekhez, mint azt a bemutatkozásuk első perceiben gondolják. Elég hamar kiderül, hogy a kedves fiatalemberek testvérek, akiknek apjuk évekkel ezelőtt meghalt, gazdag örökséget hagyván fiaira. Mindez idáig azt hitte róla mindenki, hogy öngyilkos lett. Ám egy sosem látott újságíró felkavarja az állóvizet, akit apjuk, halála előtt keresett fel, hogy elmondja, szörnyű előérzete van, úgy érzi életére törnek. Így derül ki, hogy annak idején nem öngyilkosság, hanem egy ügyesen és okosan kitervelt gyilkosság történt. Persze ebből a filmből rengeteg, a történet szempontjából lényeges filmkocka hiányzik, ezeket az asztaltársaságoknak kell rekonstruálni. A nyomozásban persze nem csak a rövid snitt-szerű jelenetek, hanem az örökösök is segítenek, akik készséggel állnak rendelkezésre, bár eléggé zavartan és szűkszavúan válaszolnak a kíváncsiskodó újdonsült nyomozók váratlan kérdéseire. Így mindenki gyanússá válik, még az is, aki a kezdetekkor ártatlannak tűnt. Mire a négyfogásos vacsorának vége lesz, addigra az ember teljesen úgy érzi, hogy minden információ birtokában van az üggyel kapcsolatban, vagy mégsem?
Ahogy azt a Poirot novellákban megszokhattuk, ennek a történetnek is van egy csúcspontja, amikor mindenki egy helyen van, és a kibogozhatatlannak tűnő történet, minden apró pici, aljas momentumára fény derül. Ebben az esetben az asztaltársaságok személyesítik meg Poirot, ők mondják el, szerintük ki a gyilkos, és hogy hogyan követhették egymást az események, melyek gyilkossághoz vezettek. Lehet, hogy mindenki ügyesen rakta össze az apró darabkákat, de lehet senki sem találta el a megoldást.
Mindenesetre a Gyilkosság a vacsorán társulata senkit sem hagy kétségek között, így az este végére mindenki számára kiderül az összes aljasság, és összeáll a kép, hogy mi is történt azon a sötét éjszakán, amelyen az idős édesapa életét vesztette.